BAJA
BAJA
Baja a Duna egyik nagy kiágazása, a Sugovica mellett, fontos átkelőhelynél, a Duna mentén Pestről délre tartó fontos útvonal mellett, jelentős termelési körzet (Sárköz, Észak-Bácska) központjaként alakult ki (Erdei 1939; Rapcsányi 1934). Hatalmas, a város központját elfoglaló, négyzet alakú, egyik oldalával a Sugovicára nyitott vásártere a legszebb magyar terek egyike. A városban korán szép számú iparos- és kereskedőréteg alakult ki. A Dunán – a Sugovica közvetítésével – Baja igen nagy forgalmat bonyolított le: Pestre, Győrbe, Pozsonyba és Bécsbe, valamint a Balkánra gabonát szállított, Komáromból fát, deszkát; Bécsből, Pestről pedig mindenféle anyagokat, iparcikkeket kapott a hajózás révén.
A középkori vásárszabadalmakat nem számítva, a legutóbbi vásárrendet kialakító két vásárszabadalmáról szólunk csak. Az elsőt 1801-ben kapta a város, a másikat (az első módosítása a hetivásárok rendezésével) 1820-ban adták ki. Ezeknek megfelelően Baján évente öt vásárt tartottak, a mindennapi piacok közül pedig a szerdai és a szombati vált hetivásárrá. Mégpedig úgy, hogy a szombati hetivásár a valóságos vásár, nagyságát mutatta. Baján az év első vására a február 14-ét megelőző vasárnap volt. A továbbiak pedig április 24-én, július 22-én, szeptember 21-én és december 6-án, illetőleg mindig vasárnap, ha ezek a határnapok a hét más napjára estek, akkor a közvetlenül megelőző vasárnap tartották. A vásárok kétnaposak voltak, vasárnap volt az állat- és terményvásár, hétfőn pedig a kirakodó. A vásárt közvetlenül követő szerdai hetivásár beleolvadt a vásárba, rendszerint a kirakodóvásár folytatása volt. A hetivásárokat, ha azok ünnepnapra estek, az előző napokon tartották meg. A bajai árucsere-alkalmak egyik sajátossága volt a legutóbbi időkig rendszeresen megtartott, már említett, Péter-Pál-napi (június 29.) fokhagymavásár (Solymos 1976).
A bajai piacok a szomszédos sárközi, bácskai és Duna menti falvakból származó élelmiszerekkel voltak mindig tele. Igen sok baromfit, élőt és vágottat hoztak föl eladni. Azonkívül zöldségféléket, gyümölcsöt, különösen sok almát, de lisztet, sózott és füstölt szalonnát, kolbászt és más élelmiszereket is. A halászok a Sugovicán álló bárkáikról mérték állandóan a halat. A vásárok legkeresettebb árucikke a gabona volt. Több gabona-nagykereskedő is működött a városban, akik az összevásárolt gabonát Pestre, Győrbe, Bécsbe vagy újvidékre, Belgrádba továbbították. A városban igen sok magtár épült, elszállításig a gabonát azokban tárolták.
Baja az Alföld déli részének faelosztó állomása is volt egyben. Iparosai közül az asztalosokat, takácsokat (posztógyártás), fazekasokat, tímárokat, szíjgyártókat, bocskorosokat, koffereseket, csizmadiákat, szűcsöket, szabókat, szűrszabókat, bognárokat, kötélverőket, fésűsöket, bádogosokat, kapcakötőket, harisnyásokat, kalaposokat, gombkötőket, kosárkötőket, kovácsokat, lakatosokat, rézműveseket kell megemlítenünk. Mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Baja, a bajai vásár országos hírű legyen. A bajai árucsere lebonyolításában nagy szerepük volt a város szerb kereskedőinek, a bácskai falvak, városok rendszeresen idevásározó magyar, szerb és német lakosainak, vándorárusainak.
