Babits Mihály: MÁRIA-ÉNEKE
MÁRIA-ÉNEKE
Üdvözlégy óh Szűzek Szűze,
aki megváltónkat szülte!
Te vagy ama Tenger-Tüze,
Az élet tengere ringat;
ne engedd törni hajónkat!
Kérd érettünk Megváltónkat:
aki megváltónkat szülte!
Te vagy ama Tenger-Tüze,
| csalhatatlan csillaga: |
ne engedd törni hajónkat!
Kérd érettünk Megváltónkat:
| imádj Istent, Mária! |
Szél dühöng és tenger támad,
nyögnek zavaros hullámok;
fut a bárka, de futtának
ott a gyönyörök sziréne,
sárkány, rablók, Szcillák réme...
Veszve a hajós reménye!
nyögnek zavaros hullámok;
fut a bárka, de futtának
| szembe annyi szörnyeteg: |
sárkány, rablók, Szcillák réme...
Veszve a hajós reménye!
| ezer halál fenyeget. |
Deszkánk majd a mélybe roskad,
majd földobja haragos hab;
árboc ing, vitorla foszlad;
E bajokban elhal nékünk
egész állat-emberségünk:
anyánk! te légy menedékünk,
majd földobja haragos hab;
árboc ing, vitorla foszlad;
| a kormányos mit tehet? |
egész állat-emberségünk:
anyánk! te légy menedékünk,
| jó szellem a vész felett! |
Te, kit égi harmat áldott,
s el nem vesztve szűz virágod
újmód szültél új virágot
ki az Atyával egyéltü
s méhedet választva vértül
szűz testedből vette értünk
s el nem vesztve szűz virágod
újmód szültél új virágot
| e világnak - új igét, |
s méhedet választva vértül
szűz testedből vette értünk
| földi húsnak köntösét. |
Téged látott s kiválasztott
az, ki mindent bölcsen osztott
s erényedtől meg nem fosztott
Semmi kínt, sem rosszullétet,
ősanyánktól örökséget,
nem éreztél, úgy szüléd meg
az, ki mindent bölcsen osztott
s erényedtől meg nem fosztott
| mikor szent testedbe szállt. |
ősanyánktól örökséget,
nem éreztél, úgy szüléd meg
| a Megváltót és Királyt. |
Eleven gyökér, zöldellő
olajág, virág és szőllő,
ki nem magból lettél termő,
földi lámpás, égi ablak,
fénylőbb fényénél a napnak,
könyörögj értünk Fiadnak,
olajág, virág és szőllő,
ki nem magból lettél termő,
| szent gyökér, áldott anya, |
fénylőbb fényénél a napnak,
könyörögj értünk Fiadnak,
| ne ítéljen szigora! |
Hogy székénél a Királynak
legyen védője a nyájnak
mely bár a tilosban járdalt,
Nagy a Bíró kegyessége
aki a keresztre lépve
maga nyujtott reménységre
bűnösöknek zálogot.
legyen védője a nyájnak
mely bár a tilosban járdalt,
| bocsánatról álmodott. |
aki a keresztre lépve
maga nyujtott reménységre
bűnösöknek zálogot.
Jézus, óh szent méh magzatja,
légy a világ áradatja
közt menekvés szabad útja,
tartsd a kormányt, vidd a gályát,
csillapítsd a hab dagályát,
adj kegyedben könnyü pályát!
légy a világ áradatja
közt menekvés szabad útja,
| égi révbe vezető: |
csillapítsd a hab dagályát,
adj kegyedben könnyü pályát!
| Vár az édes kikötő... |
