Balassi Bálint: HATVANEGYEDIK
1 | Vitézek, mi lehet ez széles föld felett |
szebb dolog az végeknél? |
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, |
kivel ember ugyan él; |
Mező jó illatot, az ég szép harmatot |
ád, ki kedves mindennél. |
2 | Ellenség hírére vitézeknek szíve |
gyakorta ott felbuzdul, |
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is |
vitéz próbálni indul, |
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, |
homlokán vér lecsordul. |
3 | Veres zászlók alatt lobogós kopiát |
vitézek ott viselik, |
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt |
széllyel nyargalják, nézik; |
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, |
forgókkal szép mindenik. |
4 | Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, |
hogyha trombita riadt, |
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, |
nyugszik reggel, hol virradt, |
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel |
mindenik lankadt s fáradt. |
5 | Az jó hírért, névért s az szép tisztességért |
ők mindent hátra hadnak, |
Emberségről példát, vitézségről formát |
mindeneknek ők adnak, |
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, |
vagdalkoznak, futtatnak. |
6 | Ellenséget látván örömmel kiáltván |
ők kopiákot törnek, |
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, |
szólítatlan megtérnek, |
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén |
űzőt sokszor megvernek. |
7 | Az nagy széles mező, az szép liget, erdő |
sétáló palotájok, |
Az utaknak lese, kemény harcok helye |
tanuló oskolájok, |
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség |
s fáradtság múlatságok. |
8 | Az éles szablyákban örvendeznek méltán, |
mert ők fejeket szednek, |
Viadalhelyeken véresen, sebesen, |
halva sokan feküsznek, |
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója |
vitézül holt testeknek. |
9 | Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek |
dicséretes serege! |
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon |
mindeneknél jó neve, |
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel |
áldjon Isten mezőkbe! |