Balassi Bálint: HATVANODIK
1 | Az Zsuzsánna egy szép német leán, |
Bécsben lakik Tífingráb utcáján, |
Piros rózsa tündöklik orcáján, |
Szép kaláris tetszik az ajakán, |
Kit sok vitéz kíván |
Szép voltát csudálván, |
De csak héában szeretik sokan. |
2 | Vagyon ennek egy szép atyjafia, |
Kinek neve víg Anna-Mária, |
Sok jó úrfi csak azt síja-ríja, |
Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja: |
Arany színű haja, |
Mint egy gyöngy az foga, |
Tiszta mézzel foly ő édes szava. |
3 | Egy társommal midőn én ballagnék, |
Szerencsére reájok találék, |
Rájok nézve ottan felgerjedék, |
Jó társom is szerelemben esék. |
Ők ottan éleszték, |
Kedveket jelenték, |
Vélek azért mi megesmérkedénk. |
4 | Kezet fogván egymással azontúl, |
Házban lépénk mindnyájan utcárúl, |
S mint az méhek szegfű szép virágrúl, |
Mézet szedénk egymás ajakárúl; |
Minden bánatunktúl |
Ott mi esénk távul, |
Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl. |
5 | Többet szólnom dolgunkról nem szükség, |
Elég, hogy megvolt minden édesség, |
Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség, |
Ékes beszéd, tréfálás, nevetség, |
Ki ugyan nem elég |
Bús szívemnek, mert ég, |
De versemben itt légyen immár vég. |
6 | Kurta oktáván a sovány böjtben, |
Pozsony városából kimentemben |
Szerzém ezeket ilyen versekben |
Táncnótára egy kisded énekben, |
Az másfélezerben |
És nyolcvankilencben, |
Hogy bécsi virág juta eszemben. |