Tompa Mihály: NÁLAD NÉLKÜL.
NÁLAD NÉLKÜL.
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak tevéled!
Mint búborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékűl:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkűl!
Csak tenálad, csak tevéled!
Mint búborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékűl:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkűl!
Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel ugy kibékűl,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkűl!
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel ugy kibékűl,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkűl!
Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbűl,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkűl, - nálad nélkűl!
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbűl,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkűl, - nálad nélkűl!
