Tompa Mihály: NYÁRBAN.
NYÁRBAN.
Meg van áldva, felruházva
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.
| Várjatok még, hadd viselje |
| A jó föld a koronát; |
| Melyet ugy is munkadíjúl |
| Az embernek odaád. |
Hegyek, halmok tája zöldűl
Szőlőfának levelétűl;
Telik szemje drága nedvvel,
Melyet a szív óhajt, kedvel.
Szőlőfának levelétűl;
Telik szemje drága nedvvel,
Melyet a szív óhajt, kedvel.
| Bő szüret lesz, széled a bú ... |
| A borsajtó csikorog; |
| Harsány zajtól riadoznak |
| A tetők, a hegysorok. |
Ami síkon s bércen terme:
Légy okos, hiv sáfár benne!
Hordd be kévéd, töltsd meg a csűrt,
Uj borod uj tömlőbe szűrd!
Légy okos, hiv sáfár benne!
Hordd be kévéd, töltsd meg a csűrt,
Uj borod uj tömlőbe szűrd!
| Balgatag, ki többre vágyik, |
| Mikor napról napra van; |
| Övéinek mikor élhet |
| Békességben, boldogan! |
Ha megtisztel a barátság:
Asztalod teritve lássák;
Hozz fel ót, és hozz fel újat,
Jó, ha a szív felvidúlhat!
Asztalod teritve lássák;
Hozz fel ót, és hozz fel újat,
Jó, ha a szív felvidúlhat!
| Mikor ugy el van borulva, |
| Mikor rajta annyi seb ... |
| Nyájas órák örömében |
| Bája gyógyul s csendesebb! |
Zivatarban, vak setétben
Elkésett a szerencsétlen!
Nyomor, éhség gyötri, - fázik ...
Alig érhet már a házig;
Elkésett a szerencsétlen!
Nyomor, éhség gyötri, - fázik ...
Alig érhet már a házig;
| Küszöbödnél, köntöséről |
| Rázogatván a havat: |
| Ha félénken bekopogtat, |
| Nyájasan mondd, hogy: szabad! |
Ültesd melléd a melegre,
Mig ki-enged teste, lelke ...
Bizalomra, szóra nyerd meg,
S ha elaludt már a gyermek,
Mig ki-enged teste, lelke ...
Bizalomra, szóra nyerd meg,
S ha elaludt már a gyermek,
| Sebhelyét mutatva, - s híven |
| Beszélvén sok bősz csatát: |
| Szeld meg neki kenyeredet, |
| S töltsed színig poharát! |
