Az irodalom autonómiája
Az irodalom autonómiája
Rimay mind Balassi követőjeként, mind sztoikus humanistaként megpróbálta megszervezni, összetartani a korszak íróit. Kisebb-nagyobb költői akadémiákat, humanista csoportokat alakított, olyan társaságokat, melyek az irodalmat önmagáért kedvelik. Már az ecsedi udvarban versíró csoportot hozott létre, köztük az egyik első nőköltővel, Telegdy Katával és annak férjével, Szokoli Miklóssal, a művelt, olaszul is tudó kiváló katonával, Balassi Ferenc barátjával, Káthay Mihállyal és másokkal. Részben ezekből, részben a kor legkiválóbb humanistáiból szervezi meg a Pallas isten nevét viselő akadémiát, akik közt Balassit is, amint csak lehet, népszerűsíti. Közéjük tartozik a kor legnagyobb történetírója, Istvánffy Miklós is. Lipsius magyarországi híveit, Melith Istvánt, Forgách Mihályt, Forgách Imrét, Révay Pétert és másokat szintén egyfajta olvasókörbe gyűjti. Később, amikor napvilágot látnak a sztoikus szellemű, magyar nyelvű könyvek, köztük a legjelentősebb, Prágay András műve, a Fejedelmeknek serkentő órája, Rimay lesz a magyar nyelvű irodalomkritika úttörője, mikor rendkívüli igényességgel szedi ízekre az általa egyébként nagyrabecsült könyvet.
Rimay – Balassi nyomán – olyasmit fogalmazott meg, ami ekkor nálunk újdonságnak számított. Az volt a célja, hogy a magyart mint irodalmi nyelvet a többi irodalmi nyelv mellé emelje, hogy az a nemzet, amely addig még nem tudott költői módon szólni, most, Balassit követve megtanuljon a „Múzsákkal beszélgetni”.
A Fejedelmeknek serkentő órája latin eredetijének címlapja
