Városvége.
Városvége.
Tovább haladva, néhány percz alatt a város végére jutunk. Apró kalibák állanak itt, tarka összevisszaságban. Czigányok lakják. Mindenütt a Duna mentén sétálva, csakhamar elérjük a hires fekvésű Buki-szigetet. Útunkat éjszaki irányban folytatva, elragadó panorámát nyujtó tetőre jutunk. A magában álló domb kettős körsánczának kivehető alakja elárulja az egykori vár helyét. A Duna partján a Gombkötő-sziget irányában emelkedő halom egész fennsíkja sánczczal van körülvéve. A vár lakói ezekkel az erődítésekkel védték telepüket a vadállatok és ellenséges néptörzsek támadásai ellen. A vár egyik sánczszögletében 1881-ben a felső vékony fekete földréteg alatt hamuval kevert, égetett agyagra akadtak. Ebben szétszórtan edények, őrlőkövek, orsógombok, kő- és csonteszközök, agyagkúpok és állati csontok fordultak elő. A halomnak Duna felé eső lejtős oldalán lehetett a temető, mert itt sok hamvvedret találtak. A 151 darab tárgyat a városi múzeum őrzi. 1865-ben egy bécsi régészeti társaság is rendezett itt ásatásokat és mintha a saját területén lett volna, jelentést sem tett erről senkinek, a lelt tárgyakat pedig magával vitte Bécsbe. A parasztok is gyakran fúrnak gödröket és kutatnak kincsek után. A halom, melyet a nép ma is Vártetőnek nevez, a kisváczi telkesgazdák tulajdona. Az ő szűkkeblűségükön múlik, hogy a váczi múzeum-egyesület rendszeres ásatást nem végezhet.
