VI. A VÁRMEGYE PUSZTULÁSA. 1657 –1711.
VI. A VÁRMEGYE PUSZTULÁSA. 1657 –1711.
Uj korszak kezdődik Szatmár vármegye történetében, telve szenvedéssel nyomorral és pusztulással. Eddig az ország többi részeihez képest, boldog napokat élt, mert Bocskay, Bethlen és a Rákóczyak idejében nemzeti fejedelmek kormánya alatt állott, kik a törököket is, a pusztító német zsoldosokat is távol tartották. Kincsekkel megrakott várak, jólétről tanúskodó nemesi kastélyok, virágzó községek, jól mívelt szántóföldek voltak mindenfelé; hiszen akkor még a maiakon felül ott is népes falvak tették változatossá a vármegye rónáját, 471a hol ma csupán egy-egy puszta, vagy valamely dűlő neve őrzi a hajdani dicsőség emlékét. Eltüntek a föld színéről, s a késő utókor gyermeke nem is sejti, hogy mind e pusztulásnak egy ember nagyravágyása volt az oka.
II. Rákóczy György.
Barcsay Ákos.
Kemény János.
Az idegen katonák garázdálkodása.
A Wesselényi-féle összeesküvés.
A török hódoltság kora.
Thököly Imre
Az ország felszabadítása.
Kipusztult községek.
II. Rákóczi Ferencz.
A szatmári béke.
Az 1717-iki tatárjárás.
