Ujabb telepítések és községek.
Ujabb telepítések és községek.
A franczia háborúk alatt a német telepesek a gyakori árvizek és rossz esztendők miatt elhagyták telepeiket és jobb vidékre költöztek, minek következtében e megürült telkeket más gyarmatosokkal igyekeztek benépesíteni. Ez időbe esik azoknak a németeknek és francziáknak Torontál vármegyébe való letelepítése, a kik a háborúk következtében az osztrák végtartományokból kivándoroltak. Nemsokára új községeket is emeltek és népesítettek be. Így keletkezett 1824-ben Szécsénfalva, melyet németekkel telepítettek be, 1826-ban Ujvár és Jánosfölde, melyeknek lakosai magyarok és németek lettek; 1828-ban Ernőháza, tiszta német lakossággal és 1829-ben Magyar-Csernye, melynek lakosai 451mind magyarok voltak, végre 1832-ben épült Maleniczfalva magyarokkal és németekkel.
Ezzel azonban még mindig nem ért véget a telelepítés, mert I. Ferdinánd uralkodásának kezdetén szintén keletkeztek új községek. 1835-ben Csősztelek, német lakosokkal, 1837-ben pedig Nyerő (Dugoszelo) lakosságát németekkel szaporították. 1839-ben keletkezett Dolácz és Csávos, magyar és német telepesekkel, 1842-ben pedig Bocsárt gyarapították magyarokkal és németekkel. A mezőgazdaság fejlesztése körül is sok történt ez időszakban. A kincstári uradalmakban 1840-ben rendszeresen kezdték mívelni a dohányültetést és akkor keletkeztek vármegyénkben a kincstári dohányültető telepek. A dohányültetvényesek vagy kertészek nem voltak úrbéri jobbágyok, hanem csak bérlők. Minden ültetvényes évenként 2–3 ezüst forint haszonbért fizetett egy holdért és a bérelt földből négy holdat dohánynyal kellett beültetnie. Torontál vármegye területén a következő ültetvényes helyeket telepítették: Kübekháza, Szentpéter, Aurélháza, Ószentiván, Ürményháza és Nagy-Szentmárton.
