A termőterület fekvése.
A termőterület fekvése.
A vármegye szőlőtermő területe főleg a Tokajhegyalja hegyvidékére esik. A hegyvidék, a régibb meghatározás szerint, szűkebb volt a mainál és az Abaujban fekvő szántón kivül, csupán húsz zempléni község bortermő hegyei tartoztak hozzá, a melyek között Legyesbénye, Monok, Szerencs, Ond, Hogyka, Toronya községek hegyei elő sem fordulnak. Ma azonban, a hegyvidék szőlőinek újra való telepítése után, jelentékenyen kiszélesedett a híres borvidék, a mennyiben nem, mint a régi orthodox felfogás mondja, a „Sátorhegytől a Sátorhegyig” terjedő hegyláncz alkotja, hanem keletre Szőlőske, nyugatra Szerencs, Golop, Legyesbénye, Monok szőlőtermő területei is benfoglaltatnak, a melyek a tulajdonképeni hegyaljai hegylánczon kívül esnek. Különben úgy a régi, mint az attól jelentékenyen el nem térő és a borok fajjelegét nem érintő, jelenlegi meghatározás, kormány-rendelet alapján történt, a mi a multban azért volt szükséges, hogy az aszúborok készíthetésére vonatkozó szabadalom helyhez köthető legyen, újabban pedig a tokaji bor védelme tette a szorosabb meghatározást indokolttá. A híres borvidék, a filloxera-vész okozta pusztulás előtt, körülbelül tizezer katastralis hold szőlőt foglalt magában, noha már jelentékeny területeken pusztult ki a szőlő régebben is, főleg a miatt, hogy a XVIII. század vége felé (Lengyelország feldarabolása után) beállott árhanyatlás a nehezebben s így több költséggel mívelhető szőlők mívelését maga után vonta.
Hogy kik ültették be a Tokajhegyalja déli lejtőit a híres nektárt termő venyigékkel legelőször? azt ma egész bizonyossággal meg nem állapíthatjuk.
