A Tokajhegyalja első szőlőtelepitői.
A Tokajhegyalja első szőlőtelepitői.
Hogy a tatárdúlás után a IV. Béla által behívott olaszok lettek volna az első telepítők, annak ellentmond számos történelmi adat, a melyek azt igazolják, hogy az Olaszi, Sárospatak és Liszka községekbe telepített olasz szőlőművesek nem voltak úttörők. Valószinű azonban, hogy az olasz vinczellérek vetették meg a hegyvidék világhírének alapját, magukkal hozva délibb hazájok több jeles szőlőfaját s fejlettebb kulturájukat. Kétségtelen az, hogy a legjelesebb hegyaljai fajszőlő a furmint, latin, illetőleg olasz eredetü, („mea nec Falernae temperant vites, neque Formiani pocula colles” Horatius.) Valószínű, hogy a „balafánt” nevű másik elterjedt szőlő, faj is ilyen, mint a hogy a Bakator (bocca-dora) neve, a mely bár csak szórványosan fordul elő, még nem olvadt fel teljesen a nyelvünkben. Szirmay Antal, a ki a hegyaljai szőlőkulturát az 1792. évben ismerteti, még több más, idegen eredetű szőlőfajt sorol fel. Ilyen a többi közt a „rumonya”, a 189mely, szerinte, a „romana” szóból ered. Ezt a fajt azonban ma már alig ismerjük. A „bogár-szőlő” pedig „bolgár” szőlő lett volna, a mi már erőltetett szómagyarázatnak látszik. Mert az említett – ritkább s kevésbbé értékes – szőlőfaj nem igen származhatott a bolgárföldről, már csak azért sem, mert ha érdemesnek tartották volna jeles fajainkat a Bulgáriából importált fajjal kiegészíteni, akkor aligha a bogár-szőlőre esett volna a választás. De nincs is nyoma annak, hogy hegyvidékünk a bolgárokkal bármi tekintetben is érintkezésben lett volna.
