A varsói gettó-felkelés (1943. április 19. – 1943. május 16.)
A varsói gettó-felkelés (1943. április 19. – 1943. május 16.)
1943 elején az SS úgy döntött, hogy felszámolja a varsói zsidó gettót, miután Varsóból már több mint 300 ezer embert deportáltak megsemmisítő táborokba. A gettó területén mintegy 75 ezer zsidó maradt. Egy részük nem nyugodott bele a németek akaratába, és amikor az SS-kötelékek április 19-én hozzákezdtek a kiürítéshez, fegyveres ellenállást tanúsítottak.
A megtorló akciót Jürgen Stroop SS-Brigadeführer, a rendőrség vezérőrnagya vezette. A Waffen-SS gyengén – mindössze három-négy hét alatt – kiképzett csapatait és a német rendőrség erőit a zsidó felkelők többször is visszaszorították, ezért április 24-én a németek felgyújtották a gettó házait.
A tűzvészt túlélt gettólakók lehúzódtak a pincékbe és a csatornarendszerbe, majd ott folytatták az ellenállást. Az SS-katonák a német szárazföldi haderő utászainak segítségével vízzel árasztották el a csatornákat, és felrobbantották a pincéket. Sok helyen ködgyertyákat dobtak a csatornalejárókba, és amikor a lent lévők gáztámadástól tartva előbújtak, elfogták őket.
A németek tömegmészárlásba torkolló tisztogató művelete 1943. május 16-án este 20 óra után a varsói zsinagóga felrobbantásával ért véget. Az akció során a németek 56 ezer 65 zsidót fogtak el. Ebből 7000 embert azonnal agyonlőttek, további 6979 fő pedig a lakóövezetekben vagy elszállítás közben halt meg. A tűzvészben és a robbantásokban német becslések szerint további 5000–6000 zsidó veszíthette életét. A megsemmisített ellenállási gócpontok száma 631 volt. A németek mindössze 16 halott és 90 sebesült saját veszteséget jelentettek.
