478. ELŐLEGES SZÍNHÁZI JELENTÉS
478. ELŐLEGES SZÍNHÁZI JELENTÉS
Somogyi Károly beköszöntője
Az első téli direktor végre beköszöntött. Hatalmas, formátlan plakátjai megjelentek az utcán. Elég nagy szenzációt keltettek. Mi is átgázoltunk magyartalan szövegén, s itt közlünk róla egypár impressziót.
Eddig csak tartottunk, most már a legkomolyabban félünk az első színházi szezon sikertelenségétől. Somogyi direktor színházi jelentése csinálta ezt a változást. A direktor nagy optimista. Lelkes ember – ezt is megengedjük. Jóakaratú is talán, de a nagyváradi közönséget nem ismeri. Tessék elolvasni az alábbi névsort. Reméljük ez már végleges. Obskurus nevek néhány ismerőssel. Akiket nem ismerünk, azokról nem mondunk véleményt, akiket ismerünk, azokról még kevésbé. Akiket nem ismerünk ellenben, azokat mások sem ismerik. Sejtéseink szerint jámbor, olcsó kezdők, akikre sokáig felférne a szarvasi tréning. Akiket ismerünk, azok már nem trenírozhatók. – Vagy másként szólván: lehetetlen kis névsor a mi eljövendő társulatunk névsora.
Bizalommal alig kettő-hármat fogadhatunk közülük. Megértjük mi Somogyi direktort. Ilyen társulattal hangzatos, be nem váltható ígéreteket csakugyan nem tehet. De elfogadható, elvárható ígéreteket még kevésbé.
A mi színházi szezonunk – sajnálattal látjuk – kísérletezés lesz. Amit el kellett volna kerülnünk, s amit meg nem érdemeltünk. Magáról a direktorról sok jót tudunk. Tán többet a kelleténél. A régi jó, konzervatív direktor bácsik közül való. Sok jót akar, kevés újat. A tetteknél pedig még habozóbb.
Nem hiszünk a csodákban. Ezúttal mégis szeretnők, ha csodák történnének, s ez ismeretlen nevű hölgyek és urak mindannyian rejtett gyöngyöknek mutatnák magukat. Az ismerősök pedig olyan metamorfózisról számolnának be, melyben megifjodás, különös inspiráció s teljes kicserélés van…
Szabadság 1900. szeptember 15.
