513. EGY LEVÉL
513. EGY LEVÉL
A nagyváradi rendőrség kapta az alábbi levelet.
Tek. kapitányi hivatal!
Tudatom, hogy az agyafúrt, kombinált női intrika, rafinéria és a reklám szövevényeiből font liga alól sikerült némileg kimásznom – s mindennemű jogorvoslat törvényes megtorlás többszörös zavarából – végre annyi tortúra és szenvedéstől sikerült megszabadulnom, de azért szabad még nem vagyok. Valóságos Dreyfus-ügy féle ez. A legszívélyesebb üdvözlettel.
Nagykároly, (Nagy utca 546-ik szám.) 1900. XI.-18.
(A név)
Egyik helyi lap a levél íróját rögtön megtette magyar Dreyfusnak, ellenben helyeslőleg citálja egy rendőrtisztviselő mondását, amit a levél ismeretlen nevű írójára tett, hogy az képezhetetlen hülye.
Mi a levelet nem közöltük. Most is csak más okból közöljük.
Közöljük azért, hogy magunk ellen, újságíró emberek ellen bizonyít[s]unk vele.
Határozottan igaz, hogy mi néha igen felületesek vagyunk. Olyan súlyos véleményeket mondunk ki egy pillanat alatt, amit két pillanatnyi gondolkozás után talán örökre elhallgatnánk.
Hát ilyen vélemény a képezhetetlen hülye is.
Mi ismerjük a levél íróját, annyit elárulhatunk, hogy abból a zavaros, homályos levélből egy nagy, sötét tragédia beszél.
Az írója még néhány évvel ezelőtt deli, szép, délceg férfi volt, előkelő állásban, boldog családi tűzhely mellett, mindenkitől szeretve.
Aztán – mint a görög tragédiákban – valami szörnyű, névtelen átok szakadt rá. Mintha alvilági kezek tépték volna össze ennek a daliás férfinak minden boldogságát.
Végzetes szenvedélyek lángja felégette a családi tűzhelyt, a boldogságot, felégette őt magát is…
Most kerülhetett vissza szegény kiégett ember a romokra. Bomlott idegeinek minden erejével akar emlékezni.
S eszébe jut a múlt… És ő, az árnyék-ember szeretné most fellármázni az egész világot. Elmondani, hogy az ő boldog élete elveszett.
Átkozódni szeretne… És megírta azt a levelet, melyről mi, ha nem is ismerjük ezt a sötét tragédiát, legfellebb csak annyit írunk: a rendőrség nem tudja – kicsoda a levelet író szegény ember, s mit akar az ő zavaros levelével…
Csak ennyit írtunk volna…
Szabadság 1900. november 22.
