539. BAGDADI HERCEGNŐ
539. BAGDADI HERCEGNŐ
Zseniális hatásdráma a Dumas fils-é. Szertelen, nagy szenvedélyek hatást keltő összeütközéseiből szövődik végig, s hogy a hatás teljes legyen színpadra író emberek ókori receptje szerint, mielőtt a függöny utoljára legördül, a vihar eláll: a néző boldogan vacsorázhat, s szépeket álmodhatik… Tudja Isten, hogy vagyunk az ilyen mesteri darabokkal. Látjuk minden kis részükben a csináltságot, a hatásra lesést, az írói rafinériát, s mégis meg tudnak ejteni bennünket. Ahogy megértjük a parisienne-t, aki csodálattal, bámulattal, talán vágyódással hall a brutális négerről, aki karjaiba fogva rohan el elrablott asszonyával, éppen úgy értjük meg – éppen a Bagdadi hercegnő-féle darabok nagy, egész szenvedélyű, szertelen hősei által –, hogy tulajdonképpen ezek az emberi ideálok, ezek a nagy elhatározásokra s nagy érzésekre berendezkedett emberek… Meg aztán a mi szürke idegéletünk nem hathat a színpadon. Legfellebb betegebbé tehet bennünket. A színpad végre is hatást keres, amit csak ilyen nagystílű darabokban érhet el olyan nagy kaliberű színésznő, mint P. Adorján Berta. Mert ma neki teljes, nagy sikere volt. Lionette szerepe feltárta tehetségének gazdag tárházát. A szertelen, az öröklött forró vér által vezetett asszony lelkének minden emóciója igaz volt, sokszor megdöbbentően szép és igaz. Partnere, Könyves pedig nemegyszer nehezítette meg nehéz feladatát. Hiába, Könyves derék, tehetséges színész, de Nouvardy szerepe túl erős neki. – Deésy Alfréd mai játékán nagyon meglátszott az ambíció, és sok tekintetben figyelemre méltót nyújtott a férj nehéz, fárasztó szerepében. A többi szereplők: Szilágyi, Bérczi, Bognár és Rákossy igen jók voltak epizódszerepeikben. A rendezés jó volt. Közönség szép számmal. Taps, kihívás bőven.
Szabadság 1900. december 29.
