546. OTTHON
546. OTTHON
P. Adorján Berta fellépése annyi üres ház után, az időjárás s a jogászbál dacára is nagyon szép közönséget vonzott a színházba. Akik pedig ott voltak: művészi keretben hallhatták Sudermann színművének igazságait, amik a mi társadalmunkban, a mi életünkben éppenséggel nem olyan értéktelen, elnyűtt igazságok, milyeneknek hipermodern elmék vallják. P. Adorján Berta Magdája mindenképpen figyelemre érdemes, sok tekintetben pedig eredetiséget mutató, szép alakítás, ami ennél a parádés szerepnél sokat mond. Nagy érdeme, hogy nem a híres Magdák másolata. Ami kölcsönzés van benne, azt a mai Magda, Adorján Berta végtelenül rokonszenves egyéniségétől kölcsönözte.
Ez a kölcsönkérés szerencse volt Magdára. Igazzá tette, sok helyütt magával ragadóvá. Természetes, hogy ovációban bőséges része volt a kedves művésznőnek. Méltó partneréről, Peterdiről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Alezredese mély tanulmányra valló, egész alak.
Balla Kellerje túlontúl is antipatikus, bár művészi. Erdei Berta is erősen színezett. Annál egyszerűbb és sikerültebb alakítás a Könyves lelkésze. Kár, hogy az öltözködéshez nincs állandó tanácsadója a különben intelligens, derék színésznek.
Benkő Jolán, Tóvári Anna, Füredi, Sághy, Deésy kisebb szerepeikben váltak be. B. Horváth Irma kedves és ügyes szobacicus. Batizfalvy Gizelláról azonban minden jóakaratunk mellett sem mondhatnánk mást, mint eddigi szerepeinél. A rendezés jó. Az előadás a legjobbak közül való, amiket a drámai személyzet mostanában nyújtott.
Szabadság 1901. január 9.
