569. PEROTTI GYULA MEGHALT
569. PEROTTI GYULA MEGHALT
Egy viharos, de szép életnek szakadt vége ma a kék egű Olaszországban. Perotti Gyula halt meg, a tenorista, aki át is élt egy olyan regényt, amit a többi tenoristákról csak hisz a dőre nép, hogy átélnek. Szerelmes volt és férfi volt, ami ritkaság a tenoristáknál, és szerencsétlen lett, ami szintén csak férfiakkal történhetik meg.
A története rövid voltaképpen: fürdött a napfényben, gázolt a rózsában egy ideig (az utóbbit szó szerint kell venni), azután pedig rászakadt a sötét nyomorúság. Arannyal fizették meg gyönyörű csengésű hangját, és ő okosan, bölcsen vagyont gyűjtött magának. Elvonult délre Abbáziába, és rózsákat tenyésztett.
Rózsát, sok rózsát, egész rózsatengerrel árasztotta el körül gyönyörű villáját, amely napfényes dombon állott. Mihelyt lelépett a színpadról, ahol zajos diadalokban volt része, sietett el a rózsái közé. Boldog volt, mert bölcs volt – de jött a szerelem. És boldogtalan lett, de bebizonyította, hogy férfi volt.
Azután a forszírozott szerelem és élet átkergette kedvesével együtt az Óceánon. Akkor mi is sokszor írtunk róla. Visszatért – egyedül. És ismét átment, ismét visszatért. Csődöt mondott a rózsás élet, a pénz, a mámor, a szerelem…
Elfeledték. Mint öregember élt valahol. Ki sem tudta, hol. Ma Milánóból kaptuk a szűkszavú táviratot: operáció következtében meghalt.
A rózsák most már ismét visszafogadják. Csak az az egy nem, aki ott maradt, túl az Óceánon…
Életrajzát úgy adjuk, ahogy két év előtt összeállították. Hiszen körülbelül két éve halt ő meg voltaképpen.
[…]
Szabadság 1901. március 1.
