587. VICEADMIRÁLIS
587. VICEADMIRÁLIS
(Operett, Zell és Genée írták. Zenéjét Millöcker szerezte.)
Nem vagyunk okvetetlenkedő, kukacos emberek, de a mai este is csak régi vélekedésünket erősítette meg. Olcsó, hitvány portéka a bécsi portéka. Tartalmatlan és üres. Főképpen pedig invenció híján mindenik. Beteg szellem ott a produkáló szellem is. Verklire való filozófiája, irodalma, muzsikája egyformán. Fájt a lelkünk a miatt a luxus miatt, amivel ezt a mai előadást a Nyárai Antal szeszélyes ötletére megcsinálták. A kis szökevényre bezzeg nem tellett semmi sem. Erre a mindenütt megbukott ócskaságra azonban nem sajnálták a díszesebbnél díszesebb ruhákat, díszleteket.
Maga a darab olyan üres számítás eredménye, mint amilyen egész valójában. Angol operettek nevetségesen naiv kópiája. Meséje banális, együgyű, ötletei ruhátlan ínségesek, zenéje minden invenció nélküli, reminiszcenciákkal küszködő verklimuzsika. Az első felvonás érdekessége a női kar felvonulása matrózruhában. Ez is csak az alsó gimnazistákra s színügyi bizottsági tagokra hat. És micsoda szereposztás segített még teljesen megbuktatni a premiert! Mi a legjobban értékeljük például Székely Anna művészetét, de csak koturnusos operaszerepekben.
Ha a rendezésnek van egy csöpp ízlése, helyette – ha már nincs énekesnőnk – Bérczynének vagy Latabárnénak kellett volna játszania. B. Csik Irén úgyis távozik, kár volt még egy szerencsétlen estével megterhelni. Örley Flóra egy tenoristának való szerepben és minden diszpozíció nélkül játszott és énekelt. Nyárai volt az egyetlen primadonna, kinek némi sikere is volt. Lányi Edit legalább csinos. Az értéktelen üres operettben egy tercett s kuplészerű énekszám keltett hatást. – A finálékat pedig ismerjük a Bányamesterből.
A vicceket is a Paprika Jancsi színházból. Az elég nagy közönség látható csalódással s némán hallgatta végig a darabot.
Szabadság 1901. március 28.
