595. A BOSZORKÁNYVÁR
595. A BOSZORKÁNYVÁR
Amióta Székely Irén itt van, csodákat mívelt. Másutt virágvasárnap után narkózissal lehet csak kinyújtani a haldokló szezont, nálunk Székely Irén jóvoltából most kezdenek csak igazán jelentkezni a színházláz való szimptómái.
Evvel aztán meg van fejtve a mai siker titka is.
Szó sincs róla: Pintér Imre zseniális rendező. A Bibliás asszonyt például majdnem csupán az ő rendezői talentuma tette kasszadarabbá. De a siker nagy érdeme Székely Iréné, kinél szebb hangú énekesnő nem énekel ma magyar operettszínpadon.
A boszorkányvár egyébként is Millöckernek egyik legfinomabb zenei produkciója. Kevés van benne a bécsi muzsika bosszantó banalitásából.
A darab mai előadásából dicsérjük meg elsősorban a meglepő, ügyes rendezést.
Székely Irénnek nem kell sok szavú dicséret.
Ámon Margit nagyon kedves, ügyes volt. Várady karmesternek egy kedves kupléját alig győzte ismételni. A kuplé szerzőjének is szólott a tapsból.
Perényi ma jól volt diszponálva. – Tenorja kellemesen csengett. Játszani is tudott.
Pintér csodálatosan ért a parasztfickók megrajzolásához. Énekszámai meg természetesen nagyon tetszettek.
Székely Anna és Nyárai jók voltak. A kórus is excellált.
A dáridó-jelenetben mutatták be az új kóristánékat – trikóban. A 15–22 és a 60–70 év közötti erősebb nem ezt a bemutatkozást szerencsésnek találta. Hát ez is siker. A közönség majdnem megtöltötte a színházat, s kivált Székely Irént ünnepelte.
Szabadság 1901. április 19.
