284. KESERŰ IGAZSÁGOK
284. KESERŰ IGAZSÁGOK
Nem tudjuk, mások hogy vannak vele, mi, akik írjuk a többé-kevésbé érdekes újdonságokat, két nap óta a költségvetési bizottsági referádáinkat tartjuk a legérdekesebbeknek.
Először azért, mert a költségvetési bizottságok az ázsiai szigetországtól Európáig két kontinensen át egyformák. Nem mernek beevezni az utálatos számok tengerébe. Úgy per tangentem „hozzászól” tán az „ügy”-höz egy-egy forradalmár, de a költségvetési bizottságok egészen szűzen engedik át az előirányzatokat annak a bizonyos költségvetési vitának, mely azért nem szélesül ki soha, mert úgysem lehet nagy ok rá, hiszen még szó is alig hangzott a költségvetési bizottságban.
Ez a circulus vitiosus érteti meg talán legjobban a mi vidéki nagyobb városaink zilált finánciáit, habár ezeknek más okuk is van. Párizs vagyunk a tervelésekben, és kis Konstantinápolyok leszünk valóságban. Nyárspolgári hajlamainkkal vivőrök akarunk lenni, lokálpatriotizmusunk lefőzetne minden velünk egy kabátú várost, szeretnőnk grandseigneuröknek látszani és – nem tudunk számolni. Egyénileg, magunknak mind igen jó gazdák vagyunk. Ha válságos a gazdasági és üzleti helyzet, le tudunk mondani az ebéd utáni pikolónkról is, vagy beszüntetjük a hírlapi előfizetést – de mihelyt közvagyonról van szó, csődöt mond a kétszerkettőről szóló tudományunk.
Dicséretet zengünk dr. Várady Zsigmondról. Neki köszönhetjük a költségvetési bizottság referádáinak érdekességét. Neki köszönhetjük, hogy elmondta azt a sok keserű igazságot, amik nem olyan keserűek, mint amilyen igazak, s amik bizonyára nem hangzottak el hasztalanul. Ettől az igazi és nemes européertől sokat nyert már a közpálya. Többet, mint amennyit ő nyert e közpályától. Ha ezt a példát sokan követnék, nem volna olyan érdekes nálunk a költségvetési bizottság ülése, de mennyi nagy és érdekes alkotás kárpótolna azért!…
Szabadság 1900. szeptember 28.
