341. AZ INGYEN KENYÉR ELLEN
341. AZ INGYEN KENYÉR ELLEN
A mai posta egy levelet hozott címünkre, melyet érdekességénél fogva szóról szóra közlünk. A levél így hangzik:
A Szabadság tek. Szerkesztőségének,
Helyben
Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodom szerény soraimmal, de azon hiszembe, hogy meghallgatásra találok, az „Ingyen kenyér”-ről van némi mondanivalóm, amióta ez a humánus dolog folyik, azóta nem lehet napszámost kapni, szükségünk lett volna 20 munkásra tegnap 80 kr. napi bérrel, de csak 3-at bírtunk fogni, továbbá szemtanú voltam, amidőn tegnap Kossuth utcán, Grósz pálinkásnál adtak túl a kenyéren, 4 darabért 8 krt kaptak, volt köztük olyan igen sok, ki pálinkával cserélte be… stb. Csupán ezeket akartam tekintetes Szerkesztő úrnak b. figyelmébe hozni, hogy mi mindenre jó az „ingyen kenyér”!
Tisztelettel
Fuksz Hermann,
gazdatiszt.
A levélre van egypár megjegyeznivalónk. Az a panasz, melyet a a levélíró emel, a budapesti ingyen kenyér osztásnál is felhangzott itt is, ott is. Mi egész másként tudjuk és látjuk a dolgokat. A nagy nyomor szomorú valóság. Az ingyen kenyérre évtizedek óta nem szorult annyi ember, mint ez idén. És éppen azért, mert nincs munka. Hiszen nem újságfrázis, hanem keserű igazság, hogy az alamizsnából élők nagyobb és tisztességesebb része csak pirulva fogadja el az ingyen kenyeret, s munkát kér és szeretne, ha volna. Budapesten is azt hitték, hogy a hókaparáshoz az ingyen kenyér „boldogsága” miatt nem lehet munkást kapni, s kiderült, hogy azok a „kényelmes” munkásemberek elkényszeredett páriák, akiknek erejük sincs dolgozni. Mert az ingyen kenyér csak az éhhaláltól ment meg, de erőt nem ad egy napi terhes munkára. Még azokat sem bélyegezzük meg egykönnyen, akik pálinkára váltják be a kenyeröket. Szörnyűséges néha az elkényszeredett, nyomorult test láza. Megkívánja a butító szeszt. Máskülönben pedig csak a végleg elzüllöttek váltják be pálinkára e kegyelemkenyeret. Azok a szánalomra és segítségre méltó emberek, akik az éhség kínjait nem önhibájukkal érdemelték meg, dehogy is tudnak visszaélni a jótékonysággal! Különben pedig mindig voltak és lesznek, akik visszaélnek a jószívek irgalmasságával. De ebből nem következik az, hogy néhány romlott ember miatt száz érdemestől vonjuk meg a megváltó segítséget. A nagyváradi ingyen kenyérre – sajnos – nagyon-nagyon sokan szorulnak reá. Az irgalmas szívűek szebb dolgot, mint az ingyen kenyérosztást, nem cselekedhetnek. Kár volna tehát e nagy és szép akciót bármi módon megbénítani.
Szabadság 1901. január 12.
