71. EGY KIS TÉVEDÉS
71. EGY KIS TÉVEDÉS
„Valahol messze, valaha régen…”
Egy új darabot adtak elő egy vidéki város színházában.
A darab rövid volt, de rossz.
A jelszót kiadták: sikernek kell lenni!
Egy jó tenyerű tábor készült a sikert megcsinálni.
A tábor be volt oktatva: Ordítni, tapsolni, hívni a szerzőt.
De egyre nem számítottak.
Mint jeleztük, a darab rövid volt.
Megelőzte hát egy egyfelvonásos Shakespeare-darab.
Mikor ennek vége volt, megmozdult a tábor.
„Szerző”, „Szerző”! – ordította ötven-hatvan torok.
Rendet csinálni nem lehet. Az atyafiak lelkiismeretesek voltak szörnyűen.
Már egy ismert spiritisztához folyamodtak, de az kijelentette, hogy nem képes megidézni a szerzőt. Még mindig nincs kiderítve, hogy ki volt Shakespeare.
A válságos pillanatban felszaladt a karzatra a hecc főrendezője, s megnyugtatta a kedélyeket.
– A szerző még vacsorál. Majd akkor hívják, mikor másodszor legördül a függöny. A tömeg elcsendesül. Nyugodtan várta, míg a nagy brit megeszi a vacsoráját.
És ez történt „valahol messze, valaha régen”…
Debreczeni Hírlap 1899. február 13.
Erdneyda
