97. A TAVASZ AZ ÉLET
97. A TAVASZ AZ ÉLET
Istenem, mily csodálatos hatalma van a napnak!
Temet és feltámaszt. Melege, ragyogása még a haldokló betegnek is erőt kölcsönöz.
Mikor egy ködös, kellemetlen tél után ismét felragyogtatta felettünk a tavaszt, szinte lázadozva tört ki belőlünk a lenyűgözött életkedv.
Most élet, mozgás és ragyogás van mindenfelé.
Milyen más az utcák képe is. Robogó kocsik, döcögő parasztszekerek futnak előttünk, az utcákon járókelők tolongnak, s egy-egy utcasarkon csengő hangon árulják a tavasz szimbólum-virágát, a márciusi ibolyát.
Élet, egészen élet a tavasz.
Az élet, a holnap vágya és számítása rég nem tapasztalt erővel hajszol bennünket, és soha olyan szép, olyan nagy dolognak nem tartjuk az életet, mint egy pazar fénytől beragyogott márciusi napon.
Itt az élet, menjünk, mentsük meg magunkat a holnap gondjától, menjünk, rohanjunk, munkálkodjunk, hiszen ez a szép élet megérdemli a fáradságot!…
…És szaladunk a népes utcán, szaladunk, hogy az élet számára kenyeret szerezzünk, elrohanunk a robogó kocsik s döcögő parasztszekerek közt, a zaj, a tolongás nem tud feltartóztatni – de egyszerre csak megállunk, elfelejtjük egy pillanatra rohanásunk célját, elfelejtünk mindent. Valami édes illat száll felénk, a márciusi ibolya illata, s fülünkbe cseng egy kedves biztatás:
– Tessék illatos ibolyát venni!…
Debreczeni Hírlap 1899. március 10.
