64. [LEVÉL A VILÁG SZERKESZTŐJÉHEZ]
64. [LEVÉL A VILÁG SZERKESZTŐJÉHEZ]
[– Válasz Biró Lajos támadására –]
Igen tisztelt szerkesztő úr!
A Világ vasárnapi számában elmondtam a magam véleményét a magyar írók szervezkedésének groteszk – szerintem groteszk – problémájáról. Ma kapok egy levelet és a levél mellé egy választ, melyet nem provokáltam, nem vártam, és nem érdemeltem. Biró Lajos, hosszú-hosszú éveken keresztül testvérem, hívem és barátom[,] igazságtalanul, betegsége érzékenységével magára vette az én kiszólásaimat. Nem először tette, és én magam sem vagyok ez idő szerint kevésbé beteg, mint ő, de levelét nem szabad közölnöm. Két beteg embernek két privát ügye ez a két betegség, hanem a Világnak szóló cikk mégse maradhat nálam és titkon. Biró Lajosra egy pillanatra nem gondoltam, mikor azt a bizonyos néhány sornyi véleményt elküldtem, hiszen azt se tudom, hogy ő az írásaival kiment-e már, vagy készül-e külföldre. De meg azután az ő barátsága avagy volt barátsága, mondjuk: barátságunk ritka szép emléke magában is visszatartana, hogy én Biró Lajosról írásban rosszat mondjak, akár a sorok között is. Ő a Világnak írott válaszát kegyelemből meggondolva a dolgot, levelével nekem küldte el, levelével, melyet – sajnos – nincs jogom nyilvánosságra hozni. Kemény, de ideges levél, fenyegető, kedves, rossz és érdekes, ezt megőrzöm. Azonban a Világnak szánt levelet még a Biró Lajos kedvéért sem tarthatom titokban. Ő ezt megírta, a Világnak írta, ellenem, betegen és bántani akaróan írta. Én még mindig nem tartok ott, hogy ne legyen kötelességem az ilyen kegyelet-, sőt kegyelem-gesztust magamtól elhárítani. Szeretettel, emlékezéssel, sőt még mindig megmaradt barátsággal íme, itt küldöm a Biró Lajosnak a Világhoz írt kegyetlen, igazságtalan, de elszánt és megírott levelét.
Világ 1911. augusztus 6.
Ady Endre
