295. NEBÁNTSVIRÁG
295. NEBÁNTSVIRÁG
Megkopik, elszíntelenedik minden. Mi magunk is, s az is, amit valamikor színesnek, ragyogónak tartottunk. A színek, ragyogások, a hangulatok elmúlását hozta eszünkbe a Nebántsvirág tegnapi előadása. Alig láttunk, éreztünk valamit azokból, amiket láttunk és éreztünk valamikor az édes Nebántsvirág kisasszony dalos történetéből. Talán nem egészen a mienk volt a hiba. A színtelenség, kopottság és unottság bűne a színészeket terheli. A közönség egész hibája az volt, hogy – nem jött el a színházba. De ez nem menti a szereplőket azért, hogy a darab minden báját, hangulatát, színét teljesen lekoptatták. A címszerepet Ámon Margit játszotta. Csak Bérczi volt a régi jó Floridor-Celestin. Ami kis taps, tetszés volt, megtetszett rajta a kényszeredettség.
Nagyváradi Napló 1901. december 12.
