151. A NAGYVÁRADI KÁPTALAN TISZTESSÉGE – Ady Endre sajtópöre a törvényszék előtt –
151. A NAGYVÁRADI KÁPTALAN TISZTESSÉGE
– Ady Endre sajtópöre a törvényszék előtt –
– Ady Endre sajtópöre a törvényszék előtt –
A nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük „mihaszna”, nincs köztük „ingyenélő”. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…
A tekintetes törvényszék bölcs bíráinak ítélete előtt meghajlom, meg kell hajolnom. Csupán fellebbeztem ellene. Az ő ítélkezésükhöz nem lehet, nem szabad az én szavaimnak férkőzni.
Tessék egyebekben örvendezni tisztelt reakció!… Ez fényesen, szépen sikerült. Hejh, de pompás előrelátással csinálták is meg azt az új sajtótörvényt!… Fiatal, túlontúl becsületes hitű, butaságok ellen küzdő, kis újságíró cikket ír, amelyben azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Káptalan-sornak nem mindegyik lakója teljesíti hivatalát krisztusi szellemben. Hatalmának, tradicionális nimbuszának, tekintélyének egész súlyával ráfeküsznek ezért azok, akiknek kedvez a reakció első beharangozója, az új sajtótörvény, mely ebben a szerencsétlen országban az egyetlen szabad institúcióra, a sajtóra is rámérte a halálos csapást… Három nap? Jó, hogy akasztófára nem kerültem. Köszönöm Erdélyi exminiszter úréknak, hogy eddig egyelőre mégsem mentek volt el.
Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit… Mért legyek én őrült spanyol – Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur – már én tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet, s nem élek a Nagy Gézáék rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?…
…Hát szükségem van. És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is.
Egyébként sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos, nem ígérhetem meg nekik, hogy jövőre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán útjukban leszek.
Nagyváradi Napló 1901. december 19.
Ady Endre
