67. FEDÁK SÁRI
67. FEDÁK SÁRI
– New York szépe –
Fedák Sári, a magyar színpadi deszkának ez a csodálatos, ragyogó leánya, Nagyváradon van ismét. Őt vártuk, ő utána vágyakoztunk. Az ő fiatal tündérsége lehelhetett már csakis életet az elmúlásba, a haldokló szezonba. Hisz ő a csodák leánya.
Zsazsa eljött csodatétel végett s azóta illatot s kedvet lehelnek az álmos kis fehér múzsacsarnok falai. Fölhangolta ő a lelkeket ismét s a mámort visszaültette ismét oda, hol olyan nagy volt már a hideg, fejszaggató katzenjammer.
Micsoda leány ez a Fedák Sári! Mert nem kap már erőt, mivel kedve szerint tülekedhessék, – a maga szépséges erejével kél harcba. Kiválasztja a New York szépe boszorkányos rongyos ruhájú gamine-jét s mint Kissie ugrott tegnap elénk és hozott magával annyi rakoncátlan életet, színt, amennyit – hajh – nagyon ritkán látunk. És fiúskodott, pajkoskodott, beszélt, dalolt, táncolt. És lefoglalta magának teljesen a színpadot s úgy csinálta azt a merész okkupálást, mintha ez neki célja se volna. Nem is láttunk mi tegnap este senki mást, csak őt. Az ő kedvéért megváltozott az egész darab s mintha az ő kedvéért összezsugorodott volna minden színpadi lélek.
Ő elkacagott, eltáncolt, elragyogott mindent a többi elől. Magaragyogástól szenzációs toalettjeiig minden fényesebb volt másnál. Még a másnak szánt irgalomtaps is az ő nagy diadalát szolgálta.
Áhítva, várva várjuk a még jövendő Fedák-estéket.
Nagyváradi Napló 1902. június 13.
