147. A SZEGÉNY SAMU
147. A SZEGÉNY SAMU
„A szegény Samu”, így emlegetik a színháznál Szarvasi Sándort, a jóravaló, derék színész embert. Annyi szent, hogy fátumos ember a derék Szarvasi mester. A sors keze állandóan a vállán van. Ha nagy sikere van a színpadon, bebeszélik neki, hogy a partnere kapta a tapsokat. Mikor ő előleget akar kérni, mindig az előtt utazik el valamivel az igazgató. Ha Krasznay reggel nyolc óráig mulat, a próbáról Szarvasi késik le. Ha valamelyik kollégája egy kis nőcskénél sikert arat, a járásbíróság előtt neki kell megjelenni s a békés kiegyezést ajánlani. Más lakót a lakásadója szokta végrehajtani, Szarvasinak lefoglalták a holmiját a lakásadó adósságaiért. Ilyen képzelhetetlenül peches ember a derék Szarvasi mester. De a tegnapi este balvégzete a jeles művésznek valóságos orgiákat ült. Rablók támadtak éjnek idején reá. Betörtek a lakására, meg akarták fojtani. Kétségbeesett küzdelemmel tudta lefegyverezni a két tagból álló rablóbandát. Reggel az egész színtársulat előtt mesélte el rémes éjjeli kalandját Szarvasi. Különösen a színtársulat nőtagjai rémüldöztek az éji események elbeszélése alatt. A hallgatóság legkomolyabb tagja, Bérczi, a komikus, azt mondja a történet végén:
– Borzasztó dolog! Látod Samu milyen jó, hogy nem háltál otthon az éjszaka?
No hát nem peches ember Szarvasi. Éjnek idején rablók törnek reá. Ő viaskodik, mint Thészeusz. Szerencsére megmenekül. Másnap pedig még a komikus sem akarja elhinni az egész éjszakai dolgot.
Nagyváradi Napló 1902. március 6.
