173. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK SÉRELME
173. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK SÉRELME
Magyarországon – tudva vagyon – a hatóságok úgy szoktak elbánni a szociáldemokratákkal, mint közveszélyes rendzavaró csavargókkal. A nagyváradi szociáldemokrata pártszervezet most egy sérelmet panaszol fel, amely szintén ezt bizonyítja. A nagyváradi szociáldemokrat[ák] szervezni akarják párthíveiket Bihar vármegyében is, amihez természetesen joguk van. Főként a mezőtelegdi és biharpüspöki-i szociáldemokrata érzelmű munkások sürgetik nagyváradi elvtársaikat, hogy tartsanak Mezőtelegden és Biharpüspökiben szervezkedő népgyűlést. A népgyűléseket azonban nem lehet megtartani. Lőkös János és társai mezőtelegdi, Fábián Lajos és társai b-püspöki-i lakosok bejelentették a központi járási főszolgabírónak, hogy népgyűlést akarnak tartani, határozatra, végzésre azonban hiába várnak. A mezőtelegdiek pláne háromszor is jelentettek be már népgyűlést s a bejelentésre nem kaptak semmi választ. A csendőrség kivonul minden egyes esetben, hogy esetleg szétzavarják a gyülekezőket, de egyéb semmi sem történik. Hát ez legalábbis különös dolog. Tessék a főszolgabírónak megtiltani vagy tudomásul venni a népgyűlést, de ne tessék negligálni munkás polgárokat, mert ez lehetetlen és tarthatatlan olyan országban, mely állítólag alkotmányos ország. Vagy csakugyan olyan naiv a közigazgatási bölcsesség még ma is Magyarországon, hogy azt hiszik, csendőrökkel lehet elnyomni a jogokra törekvést? Bizony mondjuk, hogy rossz dolgot mívelnek azok, akik csak az elkeseredést tudják növelni a proletárokban.
Nagyváradi Napló 1902. május 13.
