180. NYÍLT LEVÉL JÁSZAI MARIHOZ
180. NYÍLT LEVÉL JÁSZAI MARIHOZ
És mindezek után panaszkodó hangon fordulunk a magyar drámai művészet nagyasszonyához, aki oly lelkes cikkeket írt a magyar ipar támogatása érdekében és annyi nemes ambícióval, tudással és fényes talentummal vívta ki hajdanán a magyar és a komoly művészet tiszteletét. Kimondjuk nyíltan, irtózatos bűnt követett el Jászai Mari asszony a magyar művészet és a komoly színjátszás ellen, mikor olyan himnuszokat zengett ezen miss Izidora Duncan nevezetű táncosnőről, s olyan zajjal s hozsannával reklamírozta, hogy a jó hiszékeny s Jászai szavát nagyra tartó közönség beugrott neki és özönlött a hirdetett csoda megbámulására. S míg száz meg száz szegény magyar színész kenyér nélkül jár a fővárosban, addig a mezítlábos csoda az ő hókuszpókuszai és Jászai Marinak hangos reklámai révén vagyonra tett szert és most folytatná a harácsolást a vidéken is az élelmes kaliforniai vagy Dob utcai táncosnő – ha ugyan megengednék ezt neki.
Kérdjük Öntől Nagyasszonyunk – jól van-e ez így. Nem gondolja, hogy ezek a mezítlábos csodák ferde útra terelik, megrontják a közönség nemes ízlését, mely eddig kielégítést talált a komoly drámai művészet gyönyörűségében. Olyan nagy ország vagyunk mi és olyan kevés a hivatott tehetséges művészünk, hogy szükség volt ideplántálni és nagyra fújni miss Izidora Duncant.
Ha mindez jól van így, úgy ne csodálja ám Nagyasszonyunk, ha öldösik az emberek egymást a belépő jegyért, mikor miss Izidora Duncan ugrál a pódiumon; – ellenben kong az ürességtől a színház, mikor egy Jászai Mari játssza Medeát vagy Élektrát. Dixi!…
Nagyváradi Napló 1902. június 4.
