106. ZACHARIÁS ÚR
106. ZACHARIÁS ÚR
Rövid rendőri hír szólott a minap egy Zachariás keresztnevű ifjúról, akinek a jelesebb neve nem jut eszünkbe. Zengzetes, csinos, román név pedig. A Zachariással együtt különösen szép hangzású. Zachariás úr, ki talán már Berlinben van azóta, előadást akart tartani Budapesten. Össze is gyülekezett nagy és díszes publikum. Budapesten élő románok. Az előadásból azonban nem lett semmi. Nem volt rendőri engedély. A lelkes és zengzetes nevű Zachariás pedig belekerült a rendőri krónikába, amit ő igazán nem érdemelt meg.
Zachariás úr (bocsássa meg, hogy elfeledtük a másik nevét) próféta. Prófétája egy új kultúrának, mely a mienktől külön akar szövődni, s mely a mi itt-ott nagyon gyönge szövésű kultúránkból okvetlenül sok szálat fog fölmotolálni. Zachariás úr pedig, ki ifjú ember még, szoborról álmodik ugyan, de egy emléktábla majdnem biztos is már a nevének. Zachariás úr majd sokára, valamikor emléktáblát fog kapni. Úgy áll a dolog, hogy Zachariás úr lesz minden bizonyosság szerint a magyarországi románok első színigazgatója.
Bukarestből került át hozzánk Zachariás úr. Ott színiakadémiát végzett. De úgy érezte, hogy nagyobb misszióra termett. Lehet, hogy küldötték ide, lehet azonban, hogy maga fedezte föl a pompás terrénumot. Denikve Zachariás úr jól számított. Zsebében meglehetős kis pénzsummával frekventálhatja a berlini színházakat. A legelső magyar színész-direktor megfordulhat a sírjában. Ő bezzeg nem kapott volt stipendiumot külföldi tanulmányútra. Nekünk Vulkán József, az ismert magyarországi román író, beszélt volt Zachariás úrról. A román színházegyesület nagygyűlést tartott. Talán Segesvárott. Ide érkezett meg Zachariás úr. Temperamentumos, szép hangú, csinos fiatalember. Mikor a nagy gyülekezetnek elszavalta a derék ás kegyes coppée híres és agyonszavalt versét, a „Kovácsok sztrájkjá”-t, szűnni nem akart a szetreászka.
A magyarországi románok színházi mozgalma már régi. Színházi célokra tekintélyes összeget gyűjtöttek már egybe a románok. A román színészeti törekvések élén Mocsonyi, Vulkán, stb. állanak.
Szó volt arról, hogy állandó román színházat vagy színházakat építsenek. Kolozsvár, Nagyszeben, Arad és Nagyvárad kerültek szóba. Végre is az az idea győzött, hogy előbb színészeket kell nevelni.
Az első román színtársulat pedig vándor-színtársulat lesz. A román színházi mozgalom vezetői tudatosan helyezik a legalsó grádusra színészetük ügyét, hogy annak fejlődése természetes és biztos legyen.
A színházi alap kamataiból színműíróknak tűznek ki pályadíjakat, s színinövendékeknek ösztöndíjakat. A magyarországi román színészet nem akar egyszerű szolgálója lenni a bukaresti Tháliának, hanem külön magyarországi román színműirodalmat s színészetet akar teremteni. Hogy pedig az idő megérett immár a román színészetre, azt a román színház-egyesület évkönyve érdekes statisztikával igazolja. Néhány esztendő óta megtízszereződött az évenként tartott román hangversenyek és műkedvelő-előadások száma. Aztán vannak már román színpadi művek is. Csaknem mind népszínművek és históriai drámák. Nemrégiben Nagyváradon magyar fordításban is színre került Vulkán Józsefnek „István vajda” című drámája.
Zachariás úr, ki bizonyára a román színészetről és terveiről óhajtott előadást tartani a budapesti románoknak, szép stipendiumot kapott, hogy külföldre utazzék s tanulmányozza a modern színpadot. Útjáról majd beszámol a színház-egyesületnek, s talán rövidesen meg is fogják bízni egy színtársulat szervezésével.
A román Thália is kordéval kezdi meg útját, de mégis egészen másként, mint a magyar színészet kezdte. A román színészet nyilván szemben áll avval, amit báró Bánffy Dezső nemzeti gondolatnak nevez, ám itt és most politika nélkül számolunk be egy igen érdekes kulturális vajúdásról. Thury Zoltán komoly dolgokat mondat el minapi tárcájában az ő román fiskálisával a theátráliák felől. És csakugyan komolyan kell vennünk azokat, kik az ő Zachariásaikat kiküldik a modern színpad megismerésére, hogy visszajövén, éppen azon tájakra induljanak, melyeken többnyire dunabagonyi nívón álló truppok rágják a csepűt a magyar kultúra szent nevében.
Budapesti Napló 1903. november 8.
A-y E-e.
