130. A DOHÁNYZÁS ÉS AZ ÍRÓK
130. A DOHÁNYZÁS ÉS AZ ÍRÓK
Most, hogy a sok irodalmi ünnep egymást éri Franciaországban, s írásban, szóban fölidézik az irodalom sok néhai óriásának alakját, felvetődött egy különös kérdés: szabad-e az írónak dohányozni? Néhány tudós azt mondja, hogy a nikotin valóságos emésztő mérge az irodalomnak, s akad olyan vélemény is, mely a nikotint valóságos döntő erőnek hirdeti azok között, melyek az irodalom fejlődését meghatározzák. E szerint bizony George Sand és halhatatlan barátja, Musset is mérgezettek voltak. Mind a ketten szenvedelmesen dohányoztak. Banville, a költő, azt írja George Sandról, hogy ez a zseniális asszony elbutult, mikor a cigarettát meg-megpróbálta megvonni magától. Hugo Viktor nem dohányzott, s azt hirdette, hogy a nikotin a gondolatokat álmokká változtatja. A nem dohányzó nagyok közül való: Balzac, id. Dumas, Michelet. Ellenben nagy nikotin kedvelők voltak: Flaubert, Gautier, Sue, Augier, Byron, Taine stb. A párizsi újságok ez ötletből fölfrissítik Fleury Móric dr. esetét, aki a dohányzás ellen alakult egyesületnek a nagy irodalmi díját egy művével, melyben a nikotinnak az írókra és az irodalomra gyakorolt káros hatását fejtegette, – megnyerte. Mikor az egyesület igazgatója nagy örömmel sietett Fleuryhez, hogy a diadalról értesítse, alig tudott ennek a dolgozó-szobájába bemenni. Fleury javában szivarozott, a szobájában vágni lehetett volna a füstöt.
Budapesti Hírlap 1904. július 7.
