151. BELVIGO
151. BELVIGO
[Párizsból írja levelezőnk:]
Belvigo orosz katona, s ez idő szerint Franciaországban a nap egyik hőse. Azt állítja, hogy a kelet-ázsiai harctéren harcolt, japán fogságba került, megszökött, s veszedelmes kalandok után jött egy hajóval Marseille-ig. Belvigo most Nizzában időzik. Ott födözte föl egy francia újságíró, ki az orosz katonával folytatott beszélgetéséről szenzációs, hosszú cikket küldött lapjának Párizsba. Az oroszbarát újságban megjelent cikk szerint Belvigo szomorú dolgokat mondott az orosz hadseregben uralkodó állapotokról. A katonák szörnyű fáradságokat állanak ki, szenvednek, éheznek. Ő, Belvigo is, a japán fogságban lakott jól először. A francia újságíró megkérdezte:
– És bíznak-e a győzelemben az orosz katonák?
– A tisztek bíznak, de a katonáknak nincs semmi reménységük.
Ezt a Belvigót nagy veszedelem fenyegeti most. A cikk megjelenése nagy fölháborodást keltett az orosz titkos rendőrügynökök közt, akik Franciaországban is nagy számmal garázdálkodnak. Két rendőrügynök Nizzában fölkereste Belvigót, hosszasan vallatta és csak az interjuvoló újságíró akadályozta meg, hogy Belvigo most nincs útban Oroszország felé, ahol kegyetlen büntetés érné bizonyosan amiatt, amit a francia újságírónak mondott. Az újságíró táviratban kérte föl lapját, hogy keljen a szegény orosz dezentor védelmére, s hívja föl a kormányt, hogy az orosz titkos rendőrügynökök garázdálkodását akadályozza meg. A lap, bár orosz-barát, mégis fölháborodva ad hírt Belvigo üldözéséről. Annyi bizonyos, hogy Belvigo aligha térhet vissza orosz hazájába. Az orosz titkos rendőrügynökök franciaországi szereplésével különben újabban sokat foglalkoznak Robertinek, a Párizsban élő kiváló orosz tudósnak a nyilatkozatával [kapcsolatban] akit, mint egyszer már jelentettük, csak a francia írók és tudósok kegyelmi kérvénye mentett meg egy cári ukáz könnyen sejthető következményeitől. Roberti Plehve haláláról nyilatkozva, ezt mondta:
– Nincs a földkerekségnek olyan darabja, ahol orosz ember biztonságban legyen, s ne kelljen félni a cár kémeitől, ha szabadon mer beszélni és írni.
Budapesti Hírlap 1904. augusztus 9.
