163. TÓBIÁS JÓSLATA
163. TÓBIÁS JÓSLATA
[Párizsból írja levelezőnk:]
M. E. Tóbiás tudós néger férfiú, a legismertebb fekete bőrű szociológus, aki több tanulmányt írt már az Egyesült-Államok nagy kérdéséről, a néger kérdésről. Az év nagy részét Párizsban tölti, s összeköttetést tart fönn a párizsi tudományos körökkel. Most szenzációs cikket írt a párizsi Revue-be. Erről a furcsa cikkről még sok tudós szó fog esni. A néger tudós tudniillik azt állítja, hogy Amerikában a fehér faj a legkétségtelenebb hanyatlás útján van. Csak meg kell figyelni – írja Tóbiás – milyen gyér hajúak s milyen gyorsan kopaszodók az amerikai fehérek és milyen rossz fogúak. A jenkik már gyermekkorukban kopaszodnak, s foguk már szintén gyermekkorukban rossz. Egy faj romlásának ez a legkétségtelenebb fiziológiai jele. Megjósolja, hogy Amerikában a fiatal fajok, elsősorban a négerek, lépnek a kultúrában a hanyatló fehérek helyére. Számadatokat is hoz föl, s a többi között rámutat arra, hogy mennyivel nagyobb százalék az öngyilkosok és őrültek száma a fehérek, mint a négerek között. Ez a dekadencia azonban Tóbiás szerint legjobban a művészetben és irodalomban látszik meg. Ötven esztendő óta intellektuáliter hihetetlenül hanyatlott a fehér Amerika. Az új amerikai irodalom minden évben szomorúan igazolja ezt a növekedő hanyatlást. A párizsi lapok természetesen tréfálkoznak Tóbiás jóslatán, de a New York Herald párizsi kiadása komolyan dühöng, s bizonyos, hogy az amerikai sajtó Tóbiás jóslatát fölhasználja az amerikaiak néger-gyűlöletének növelésére.
Budapesti Hírlap 1904. augusztus 19.
