89. KONZUL HOLTTESTE PÁRIZSBAN
89. KONZUL HOLTTESTE PÁRIZSBAN
[Párizsból írja levelezőnk:]
Az a néhány tucat, mindenféle nációjú árva poéta, akiket a francia újságok koronkint ki szoktak vonultatni vigasztalódás címén és okából a Heine Henrik sírjához, – most már igazán láthatja, hogy a „hálás utókor” nemcsak amolyan szép frázis hanem maga a megvalósító igazság. Konzul holttestét hazahozták a német és hideg Berlinből és Konzul nemsokára ismét látható lesz, még pedig a „Musée d’histoire naturelle” gyűjteményében. Hogy ki volt Konzul? Mindenkinek hallania kellett róla. Konzul volt a legmodernebb és legcivilizáltabb csimpánza a mi korunknak. Amerikában kezdette karrierjét, de élni tulajdonképpen csak Párizsban élt. Ez élet előkelő volt, zajos, de egyszersmind fölemésztő is. Mikor Konzul jóllakott már a lumpolással, pezsgővel, havannával, sőt ezt nagyon határozottan beszélik Párizsban – a nők kegyeivel, átment Berlinbe. Berlinben elpusztult szegény. A párizsi lumpolások reakciója ott érte utól. Halála nagy részvétet keltett Párizsban. Maga Jules Claretie is fölcsapott a funerátorok közé, s igen érzékeny nekrológot írt róla. De a hálás utókor még mindezzel nem rótta le tartozását a csimpánz iránt, ki olyan magasra emelkedett minden csimpánzok fölé. Konzul teste Párizsban van újra. A fényes és értelmes majomlélek elszállott ugyan e testből, mégis preparálni fogják Konzul porhüvelyét. És Konzult még egyszer látni csődülni fog pár nap múlva Párizs népe. Bizonyosan fog akadni életrajzírója is Konzulnak. Lehet, hogy szobrot is kap. Hiszen a hálás utókor és a szobor szinte elválaszthatatlanok…
Pesti Napló 1904. március 18.
