123. MISTER VOOD MONOLÓGJA
123. MISTER VOOD MONOLÓGJA
(Egy páduai hotelszoba balkonján kissé bolondos úri ember bámulja a csillagos eget, s a következő megbeszélést folytatja önmagával.)
Cher Jacques, valld csak be, hogy Miklós testvéred helyén nem szeretnél lenni. Sőt menj tovább, óh Jacques. Valld be, hogy téged szörnyű kiábrándulás ért. Egyszerűen nincs kedved most már császárnak lenni. Igaz, hogy a Szahara növekszik. Tudósok állítják, hogy Afrika kezd száradni ott is, ahol nedves. De neked, Jacques, már nincs kedved az imperátorsághoz. Ugy-e? Nem az akadályok rémítenek, Jacques. Te francia vagy. Majdnem gascogne-i. De megszólalt benned ama vér, mely cukorgyártással gyűjtötte a milliókat. Egyszerűen nem fizeti ki magát az egész dolog. Megbolondult a Föld, e vén bolygó. Mondd, Jacques, hogy éreznéd magadat, ha most már trónon ülnél, s észrevennéd, hogy a trónt fűteni akarják bombával. Avagy jönne a szaharai Patyomkin hajó, s összelövetné a kikötővárosodat? Hátha az oázisok storthingja máról holnapra kiadná az útleveled? Úgy inganak a trónok, mintha meredekhez állított hintaszékek volnának. És te most akarnál császár lenni, óh Jacques? Légy eszednél. Azaz már eszednél is vagy. Az uralkodói pálya lejárta magát, miként például ma már nincs szükség sólyomra a vadászatoknál. Viszont igaz, hogy Lebaudy már nem lehet az, aki egyszer I. Jakab volt. Mi lehet hát egy sok milliójú francia, aki már Lebaudy is volt, s császár is? Sarkutazó? Poéta? Jockey? Szent Ilona-i száműzött? Megvan. Angol. Ezt sem csinálhatja utánam még egy francia. Én úgy hiszem. hogy ha minden fejedelmet sorra elcsapnak, valamennyi ezt fogja tenni. Sietek, míg törvényt nem alkot Anglia, hogy száműzött fejedelmeknek nem ad polgárjogot.
(És önök olvashatják a lapokban, hogy Lebaudy letette a császári jogart s a Lebaudy nevet. Angollá vedlett. Beszélni sem akar más nyelven. Bizony nem olyan bolondos ez a francia legény, mint sokan vélik. Pojáca. De pompásabban még senki sem karikírozta a földi uralkodókat s azok jövendő sorsát.
Budapesti Napló 1905. július 5.
Lellei.
