161. NAGYON FURCSA ESETEK
161. NAGYON FURCSA ESETEK
I.
Sawade tigrisei
Sawade tigrisei
Nőttek, nőttek a kitűnő Sawade tigrisei, melyek Budapesten születtek.
Iszonyú két tigris lett belőlük. Amerre csak vitte őket Sawade, mindenütt megdöbbenést keltettek e rettenetes vadak. A szájuk véres volt állandóan. Mikor Sawade e két bestiával operált, a hideg borzongott minden néző testén. Soha ilyen rettenetes vadakat még nem mutatott állatszelídítő. Ezek még egyszer széttépik Sawadet.
Egy amerikai riporter egyszer nagy dologra határozta el magát. Előadás után belopódzott Sawade menazsériájába. Hihetetlen dolgot látott. A két rettenetes bestiát főtt rizzsel etette Sawade. Egy vörösfestékes ecsettel pedig a szájukat kenegette utána.
– Ember, mit mível ön?
Sawade elhatározta, hogy mindent bevall. És elmondta:
– Ez egy természeti csoda. Ennek a két óriási állatnak nem nőtt foga egyetlenegy sem. Óriásiak, félelmetesek, s alapjában a két leggyámoltalanabb állat a világon. A teve is vadabb náluk. Budapesten születtek ezek, uram. Magyar tigrisek.
II.
Névtelenek színháza
Névtelenek színháza
A névtelen zsenik egyszer rettenetes haragra gyúltak. Ők nem tűrik tovább, hogy a neves barmoké legyen minden dicsőség és pénz. Színházat fognak csinálni a kitagadott zsenik számára.
A színháznak nagy szerencséje volt. A legnévtelenebb írókat szedte össze gárdába egy teljességgel névtelen ember. Véd- és dacszövetséget kötöttek egymással a névtelenek.
Mindjárt a színház első darabja óriási sikert aratott. A névtelenek ujjongtak. Ugy-e, hogy elnyomnak bennünket a korlátoltak? Lám mit tudunk mi, ha teret kapunk.
Történt pedig, hogy az az író, akinek a darabja ezt az óriási sikert aratta, aki eddig a legeslegnévtelenebb volt, még egy darabot írt, s elvitte újra bajtársai színházába, hogy adják ezt is elő. A direktor majd kidobta. A bajtársak majd agyonverték:
– Mit akar maga nyomorult? Hiszen magának már neve van…
Budapesti Napló 1905. augusztus 20.
A.
