191. TÁRKÁNY ÉS KERPENYEST
191. TÁRKÁNY ÉS KERPENYEST
Glosszák a belényesi választásról. – Lukács László a – negyvennyolcas. – Hogyan lett agitátor Lukács Lászlóból – Tárkány ítéletet mond – Egy román ügyvéd nyilatkozata – Mit jósolnak Nagyváradon?
Nagyvárad, augusztus 17.
Tárkány híres népe nagy munkában van most Belényes vidékén. Gyilkol, ha kell, azért, hogy Kardos Árpád legyen a követje. Szegény, szilaj, nem önhibájuk miatt vad, oláhok közé szorult, virtusos magyarok. Ők azt hiszik bepálinkázva, fölbujtogatva, hogy a hazát mentik. Ők azt hiszik, hogy Kossuth Lajos örömrepesve néz le az Égből Kardos Árpádra és őreájuk. Egyforma, bús jószág a tárkányi magyar és a kerpenyesti oláh. De Lucaciu vagy ha úgy tetszik Lukács László, az igazi negyvennyolcról beszél. Turinról beszél, Kossuth Lajosról, a demokráciáról, a kultúráról. Arról beszél magyarul és románul, hogy a magyar és román népet egyformán föl kell emelni. A latifundium ellen beszél, az önálló vámterületet követeli. Tárkány, Tárkány, Kossuth Lajos nagyon könnyes szemekkel nézhet le az Égből.
*
A magyar publikum nem sejti azt, hogy Lukács Lászlóból a mi becézett úri osztályunk csinált román agitátort. Lukács László, ez a nagytalentumú pap, külföldi tanulmányai után európai emberként került haza. Szavahihető tanúk megmondhatják ma is, hogy magyarul pompásabban beszélt, mint oláhul. Tele volt komoly ambíciókkal, jogos érvényesülő vágyakkal. Aki ismeri a magyar vidéki dzsentri, a vármegyei urak ázsiai dölyfét és kultúrátlanságát, meg tudja érteni, ami bekövetkezett. Lukács Lászlót lenézték, üldözték s belekényszerítették a román nacionalisták táborába. Azt az erőt azonban nem tudták kiölni belőle, hogy máig kultúrember s népbarát maradjon.
*
Hihetetlen dolgokat beszélnek Nagyváradon szemtanúk, akik Belényesen jártak. Tárkány verekedő népe, melyet az első Széll-féle választás óta egyenesen ilyen terrorista szerepre használnak föl lelketlen urak, éjnek idején rohan meg oláh falukat. Tegnapelőtt véletlenül tíz tárkányi ember száz fenesi oláhval találkozott össze s a tárkányiak menekülni voltak kénytelenek. Még aznapon beüzentek Fenesre csak ennyit:
– El vagytok ezennel ítélve három esztendőre.
Ez röviden azt jelenti, hogy három éven belül a fenesiek házára s termésére rá fog szállni a vörös kakas. A megijedt fenesiek békeköveteket küldtek s még az éjszaka folyamán kész lett a szerződés: a fenesiek oda szavaznak, ahová Tárkány hajtja őket.
*
Egy előkelő nagyváradi román ügyvéd a következőket mondta a Budapesti Napló egy Nagyváradon időző munkatársának:
– Lukács László belényesi jelöltsége azt jelenti, hogy a román nemzetiségi pártban az olcsó nacionalizmus és klerikalizmus fölé kezd kerekedni erőben a radikalizmus. Aki Lukács Lászlót ismeri, pláne újabb evolúcióját, meg lehet róla győződve, hogy becsületes védelmezője lesz a magyar polgárság és nép érdekeinek. Az igazán intelligens magyarok szabaduljanak meg már azoktól az öreg babonáktól, melyek hazaárulót kiáltatnak olyan emberre is, akinek az ellen-nacionalizmusa is voltaképpen az osztály-uralom bűne.
*
Zsandár, katona sokszor volt már töméntelen sok Belényes körül. Annyi azonban soha, mint most és nyugtalanabb főispánt se látott még Magyarország Glatz Antal úrnál. Nagyváradon nem szokott tartózkodó lenni a közbeszéd. Mindenütt diskurálják tehát, hogy Kardos Árpád egyéb előzetes költségein kívül csak harmincezer forintot akar Belényesre küldeni. S hozzáteszik Nagyváradon, hogy kétszer ennyi pénz mellett sem volna biztos a dolog.
Budapesti Napló 1907. augusztus 20.
