A medgyesi csata.
A medgyesi csata.
Az első csatanap 1849. március 2-án.
Puchner altábornagy a piskii csata után a közvetlen parancsnoksága alatt álló császári had zömét valószinűleg abban a hiszemben, hogy Bem nemsokára egy újabb összeütközés alkalmát keresni fogja, Nagy-Szebenben és környékén helyezte el és minden intézkedést megtett egy, az említett város környékén sikerrel elfogadandó csatára nézve; így többek között egy dandárt előörsi szolgálatra Nagy-Csürbe helyezett el, a Brassóban elhelyezett Schurtter-dandár felét pedig szintén Nagy-Szebenbe rendelte s végül báró Heydte őrnagynak meghagyta, hogy különítményével további parancsig Ujegyházánál (Leschkirch) tartózkodjék, nehogy Bem ebben az irányban nyitott útra találjon. Heydte különítménye ezidőtájt a Károly Ferdinánd-ezred kombinált zászlóaljából, az oláh határőrezred 2 századából, 2 1/2 század savoyai dragonyosból és 1/2 háromfontos ütegből, továbbá 5 század segesvári nemzetőrből állott s állománya, az utóbbiakat nem számítva, 818 főnyi gyalogságot, 160 lovast és 4 löveget számlált.
Február 17-én híre érkezett Urban marossényi sikeres rajtaütésének, mire a főhadparancsnok vezérkari főnöke, Teutsch őrnagy minden áron arra akarta birni Puchnert, hogy támadólag előnyomulva, Bemet Medgyesnél, összhangzásban az észak felől előnyomuló Urbannal két tüz közé szorítsák, ámde Puchner egyelőre sehogy sem akart ráállani erre a propozicióra. Február vége felé az olasz hadszintéren igen jó hírnévre szert tett Maroicic vezérkari őrnagy érkezett be Szebenbe, hogy Erdély főhadparancsnoka mellett a vezérkari főnökséget elvállalja s miután az Urban által Király-Németinél kivívott győzelem hírére ez is a támadó előnyomulás mellett kardoskodott, Puchner végre engedett a közkívánatnak.
A Szeben tájékán összpontosult hadtest a szándékolt támadáshoz a következő újabb beosztást nyerte:
Hadosztályparancsnok gyanánt a megbetegedett Gedeon altábornagy helyett Kalliany tábornok osztatott be.
I. dandár, van der Nüll ezredes.
A 41. sz. Sivkovics sorgyalogezred 1. és 3. zlja,
a 31. sz. Leiningen sorgyalogezred 3. zlja,
az 1. sz. oláh határőrezred 1 zászlóalja
a savoyai dragonyosok 2 százada,
1 hat- és 1 háromfontos üteg
állomány: 2480 gyalogos, 180 lovas és 12 löveg.
II. dandár, báró Stutterheim ezredes.
A 63. sz. báró Bianchi sorgyalog ezred 1. és 2. zlja,
az 51. sz. Károly Ferdinánd sorgyalog ezred 3. zlja,
az 1. oláh határőr ezred
a székely huszárok 2 százada,
1 hat- és 1 háromfontos üteg,
állomány: 2530 gyalogos, 166 lovas és 12 löveg.
Tartalék-dandár, báró Uracca alezredes.
A 24. sz. Parmai herceg sorgyalog ezred 3. zlja,
a 62. sz. báró Tursky sorgyalog ezred 3. és tart. zlja,
Uracca gránátos zászlóalj,
Szász vadászok 2/3 zászlóalj,
Bukovinai határ-kordonista 1/3 zászlóalj,
Miksa főherceg chevauxlegersek, 8 század,
1 tizenkét-, és 1 hatfontos üteg,
állomány: 2740 gyalogos, 580 lovas és 12 löveg.
Az egész hadtest állománya: 13 zászlóalj, 12 lovas század és 6 üteg; összetes létszáma: 7750 gyalogos, 926 lovas és 36 löveg.
Á Medgyesnél álló magyar had megtámadása március 3-ikára szándékoltatott, mire nézve a következő intézkedés adatott ki: Van der Nüll dandára február 28-án Szelindeken (Stolzenburg) összpontosul s március 1-én Egerbegyig (Arbegen), 2-án Asszonyfalváig (Frauendorf) nyomul előre. A másik két dandár március 1-én követi az előbbit, mellyel 3-án Asszonyfalván egyesülnek, honnan a további előnyomulás a csatához kezdetét veszi. Az ellenség jobbszárnya ellen intézendő tüntető támadás keresztülvitelére Vévers százados parancsnoksága alatt a Leiningen ezred 3. zászlóalja, 1 dragonyos szakasz és 1/2 háromfontos üteg van der Nüll dandárából Sorostélyra különíttetik ki oly meghagyással, hogy március 1-én, a gyulafejérvári véderőség egy osztaga által támogatva, Balázsfalvát támadja meg s miután az ott álló ellenséges hadoszlopot elűzte, 3-án ismét dandárához vonuljon be.” Heydte portyázó különítményének 2-án Martonfalvára, 3-án Szász-Almádra (Almen) kellett előnyomulnia, hogy onnan a Medgyes ellen intézendő főtámadással egyidejüleg Muzsnán (Meschen) át az ellenség balszárnya ellen működjék. Nagy Szeben védelmére Skariatin tábornok maradt vissza már korábban oda bevonult orosz hadával.
A magyarok részén Bem elvonulása után Urban ellen, Czetz ezredes főparancsnoksága alatt Medgyesen és Segesvárott az alábbi csapatok maradtak vissza:
Gyalogság:
| A Máriássy-zászlóalj | 800 fő |
| a 11. honvéd zászlóalj | 900 fő |
| a 24. honvéd zászlóalj | 400 fő |
| az 55. honvéd zászlóalj | 800 fő |
| az 1. székely zászlóalj | 1000 fő |
| a 7. torontáli zászlóalj | 800 fő |
| a szatmári önkéntesek | 260 fő |
| a 4. honvéd zászlóalj 4 százada | 400 fő |
| az aradi mozgók | 200 fő |
| a 4. székely zászlóalj* | 2000 fő |
Csak részben felfegyverkezve, részben pedig csak kaszákkal ellátva.
| összesen: | 7560 fő. |
Lovasság:
| Württemberg-huszárok | 300 lovas |
| Mátyás-huszárok | 400 lovas |
| Vilmos-huszárok | 120 lovas |
| Kóburg-huszárok | 300 lovas |
| Székely-huszárok | 300 lovas |
összesen: 1420 lovas
Tüzérség:
| 6 üteg | 36 löveg |
Ebből Segesvár védőrségét és egyéb kikülönített csapatokat levonva, marad a Medgyes körüli harcokra mindössze 6600 főnyi gyalogság 1000 lovassal és 30 löveggel.
A kétnapi kemény tusa a Nagy-Küküllő balpartján, a Kis-Kapus és Medgyestől délkeletre elterülő magaslatokon, a döntő harcok pedig a Nagy-Ekemező helységgel szemben fekvő területen játszódtak le, melyen belül különös említést érdemel az Akasztófahegy tövénél az országút mentén épült korcsma, melyet 1849-ben erős palánk vett körül, továbbá az igen mély bevágású s meredek oldalfalakkal bíró Ivánfalvi patak, jobbpartján az előterepet uraló magaslat csoportozatokkal, amelyeknek hosszában Czetz tulajdonképeni s futólagos sáncokkal is megerősített védővonalát választotta. Az említett szilárdan épült korcsma, illetőleg az országút és a Küküllő között vizenyős rétek terültek el, melyeken több téglavető kemence az azokat körülvevő vizes gödrökkel a mozgást még jobban akadályozták.
Czetz a császáriak előnyomulásáról értesülvén, Kis-Kapusba Herkalovics őrnagy parancsnoksága alatt 1 zászlóaljat 1 lovas századdal és 6 löveggel rendelt ki oly meghagyással, hogy ezen különítmény az ellenség előnyomulását mindaddig tartóztassa fel, míg a sereg zöme a kijelölt védőállásban elhelyezkedik.
Március 2-án reggeli 9 órakor van der Nüll dandára parancsához képest Asszonyfalvát érte el s laktáborkörletének biztosítására Kis-Kapus felé előörsöket tolt előre, melyek útközben a Herkalovics különítmény előörseire bukkanván, azokkal harcba bocsátkoztak. Herkalovics erre egész erejével előörseinek támogatására indult s körülbelül egy óra hosszáig sikeresen tartotta magát a Kis-Kapus és Asszonyfa közötti magaslatokon, de miután lassankint az egész van der Nüll dandár harcba bocsátkozott, a magyar elővéd-csapatok kénytelenek voltak harcolva a főállás felé visszahúzódni, majd a mögé kerülve, Herkalovics Medgyesen tartalék viszonyban állott fel.
Van der Nüll a hátráló magyarokat követve, egészen a fentebb említett korcsmáig jutott, melynek megszállására az egyik Sivkovics zászlóaljat, az attól jobbra fekvő magaslatokra pedig az oláh határőr-ezred zászlóalját rendelte ki; a hatfontos üteg a korcsma és országút mentén vonult fel, míg a dandár fennmaradó része, vagyis a másik Sivkovics zászlóalj, a savoyai dragonyosok 1 3/4 százada és 1/2 háromfontos üteg, egyelőre tartalék viszonyban a magaslatok mögött fedve állott fel.
Ezalatt Czetz csapatjait az Ivánfalvi patak mögötti előkészített állásba helyezte el, Hrabovszky alezredest pedig a torontáli zászlóaljjal, 1 osztály huszárral és 4 löveggel a balszárny biztosítása céljából Muzsna (Meschen) felé tolta előre. Ekkor jelent meg Bem a csatatéren, aki az elmult éj folyamán érkezett meg Marosvásárhelyről Medgyesre, és hosszas fontolgatás nélkül a Czetz által szándékolt védelem helyett a korcsmánál elhelyezkedett császáriak ellen támadást parancsolt, melyet az előbbre rendelt ütegek támogatása alatt a Bánffy alezredes parancsnoksága alá helyezett 11. és 24. honvéd zászlóaljnak kellett keresztül vinnie. Ebből a korcsma birtokáért csakhamar igen makacs harc keletkezett. A 11. honvéd zászlóalj rettenthetetlen parancsnokának, Inczédy Samu őrnagynak vezetése alatt a pusztító ellenséges ágyú- és puskatüz dacára ismételten indult rohamra a korcsma ellen, melyet végre megközelíteni sikerült; vele lépést tartva, a 24. honvéd zászlóalj is felkapaszkodott a korcsmától délkeletre fekvő magaslatokra, de még mielőtt ott lábát megvetnie sikerült volna, az ujonc és még kevéssé harcedzett zászlóalj az oláh határőrök ellenlökeme által újból a mélységbe dobatott vissza, ami természetesen a 11-ik zászlóaljra is visszahatást gyakorolt. Ámde Inczédy nem egykönnyen tágított s a hamarjában újból rendezkedett zászlóaljjal, támogatva a Máriássy zászlóalj által, ismét rohamra indul, minek folytán a korcsmánál felvonult ellenséges lövegeket is állásuk odahagyására kényszeríti.
Így hullámzott a harc teljes 5 órán át változó szerencsével ide-oda, amidőn van der Nüll a tartalékban álló Sivkovics zászlóaljat személyesen az első vonalba vezette előre s a magyarokat újból visszavonulásra kényszerítette, sőt, hogy pillanatnyi előnyét gyorsan ki is aknázza, dragonyosait az országút mentén a hátráló és kissé megbomlott magyarok üldözésére támadásra rendeli; ámde a téglavetőknél fedve álló Zsurmay őrnagy és Bethlen alezredes a Vilmos és Mátyás huszárokkal villámgyorsan a helyszinén terem s nemcsak a dragonyosokat vetik vissza, hanem a már üldözni készülő császári gyalogságot is megállítják. Inczédy a kedvező alkalmat felhasználva, újból összeszedi zászlóalját és támogatva az 55. honvéd zászlóalj és a Károlyi őrnagy által vezetett Württemberg huszárok által, este 6 óra tájban még egy elhatározó rohamra indul a császáriak ellen s azokat a korcsma mellől határozottan visszanyomja. Miután időközben a Bem által újból visszarendelt 24. honvéd és a Máriássy zászlóalj is sikerrel nyomult előre a korcsmától délkeletre fekvő s a császáriak által csak gyengébben megszállott magaslatok ellen, van der Nüll ezredes maroknyi hadával kifejtett több mint 7 órai hősies védekezés után a visszavonulás megkezdését határozza el, melyet Asszonyfalva felé meg is kezd, ahol az erősen megviselt csapatokat az időközben oda bevonult Stutterheim dandár vette fel. Az Uracca tartalék-dandár e napon csak Nagy-Selykig (Marktschelken) jutott.
Bem a visszavonuló császáriakat, bár már este 9 óra felé járt az idő, Kis-Kapusig üldöztette, ahol még egy ideig tartó utcai harc keletkezett; ezután Bem még majdnem másfél óra hosszat már csak tüzérségével dolgozott, melynek gránátjai Kis-Kapus egy részét felgyújtották.
A magyarok győzelmével végződött első csatanap mindkét részen tetemes áldozatokat követelt, bár van der Nüll veszteségét osztrák források csak 16 halottra és 83 sebesültre, az eltüntek számát pedig 189 főre teszik. A magyarok részén csupán csak a 11. zászlóalj állítólag 300 főt vesztett, Inczédy őrnagy pedig megsebesült; a lovasság szintén sokat szenvedett; egyébként az összes veszteség nagysága ismeretlen.
A második csatanap 1849. márc. 3-án.
Már előbb említettük, hogy Puchner a medgyesi csatát tulajdonképpen csak március 3-ikára tervezte s a 2-iki komoly harc Bem egész hadával szemben csak nem várt körülmények közbejátszása folytán s a főparancsnok terve és akarata ellenére következett be. Az említett dandárnak 2-án szenvedett kudarca Puchnert úgy látszik kissé gondolkozóba ejtette; csakis ennek tulajdonítható, hogy a tervezett támadás keresztülviteléhez csak 3-án délután fogott, látván, hogy Bem 2-iki győzelmét nem használja fel a támadólagos előnyomulás megkezdésére.
A támadás a Stutterheim és van der Nüll dandárok által Kis-Kapus felől arcban volt végrehajtandó, mialatt egy megkerülő oszlopnak a magyaroknak a megelőző napon felfedezett, az Ivánfalvi patak mögötti elsáncolt állását oldalban kellett megtámadnia. E célra gróf Daun őrnagy a Parma ezred 3. zászlóaljával, 2 század vadásszal és a bukovinai határ-kordonistákkal már 3-án hajnalban indíttatott el Nagy-Selykről Szász-Ivánfalva felé, hogy oda beérkezve, Heydte különítményével együtt, melynek tevékenységéről alább leend szó, haladéktalanul támadásba menjen át. Megjegyzendő továbbá, hogy a Balázsfalva megtámadására kirendelt Vévers különítmény már Sorostélyról vonult be 3-án délelőtt állományilletékes dandárához, miután tudomására jutott, hogy a balázsfalvi magyar őrség már a gyulafehérvári oszlop elől minden ellenállás kifejtése nélkül elhagyta helyét s így Vévers százados a további előnyomulást Balázsfalva felé céltalannak vélte.
Március 3-án déltájban, miután az Uracca-dandár is beérkezett Asszonyfalvára, Kalliány tábornok intézkedésszerűen megkezdte támadó előnyomulását a van der Nüll és Stutterheim dandárokkal Kis-Kapus irányában, mely helység előtt azok délután 2 óra tájban harchoz fejlődtek.
Bem Kis-Kapuson Bethlen alatt csak egy 2 lovas századból és 4 lövegből álló gyenge különítményt hagyott s hadának zömét a Nagy-Ekemező (Gr. Probstdorf) és Mártontelke (Mortesdorf) között elterülő hegyhát északi erdőmentes lejtjén, tehát a 2-iki harcban oly nevezetes szerepet játszott korcsma körül, illetőleg az annak közelében elfolyó tarpatak balparti magaslatain (a részletes térképen „Breit Eichenrück”) állította csatarendbe s hogy ezen állását baloldali támadások ellen biztosítsa, Zsurmay őrnagyot 4 gyalog-, 1 lovas századdal és 2 löveggel Baromlaka (Wurmloch) felé különítette ki. A főállásban a magaslat gerincét a gyalogság, a hegylejtőt pedig az országút mentén az összes tüzérség foglalta el, míg a lovasság ettől jobbra hátul, az országút és a Küküllő között állott fel.
Kis-Kapus gyenge őrsége a tulnyomó ellenséggel szemben hamar ott hagyta helyét, mire Kalliány dandáraival Kis-Kapuson túl előrenyomulva, Bem hadállásával szemben következőleg helyezkedett el: a két dandár hatfontosai az országút mentén vonultak fel; ezektől jobbra a magaslat lejtjén a Leiningen és Károly Ferdinánd ezredek 3-ik zászlóaljai fejlődtek; a két dandár többi csapatjai Kis-Kapus mellett, illetőleg a részletes térképen „Schemert Ebene”-nek jelzett magaslat mögött födve állottak fel s végül legvégső tartalék gyanánt az Uracca-dandár Asszonyfalvánál maradt vissza, melynek 12 fontos ütegeiből Maroicič őrnagy 2 löveget a „Schemert Ebene” magaslat kupjára vonszoltatott fel, micélból minden löveg elé 10–10 lovat kellett befogni.
Ezen felvonulás befejezte után mindkét részről délutáni 3-tól 5 óráig tartó heves lövegharc vívatott, melyben hatás tekintetében elvégre is a császáriak emelkedtek túlsúlyra, amennyiben Bem 6 ágyúja leszereltetett, 1 lőszerkocsija pedig légbe röpült. Erre aztán Kalliány nemcsak az ellenséges tüzérséget, hanem a hegytetőn levő gyalogságot is lövette ágyúiból, ami ez utóbbit szintén csakhamar megrendítette. Ekkor aztán a Tursky ezred 3. zászlóalja Maroicič őrnagy parancsára a magaslatok gerincén át az erdő mentén Bem balszárnya felé átkaroló támadásra indult, miáltal ez a zászlóalj Bem közép- és balszárny gyalogságának legnagyobb részét magára vonta; erre az eddig a közép mögött tartalékban álló Bianchi és Sivkovics zászlóaljak gyorsan a délfelé elhúzódott magyarok által elhagyott, illetőleg már csak gyengén megszállott magaslatokra nyomulnak előre s azokat nagyobb ellenállás nélkül birtokukba ejtik. A gyalogság visszaveretése folytán a tüzérség sem tarthatta magát tovább, bár Bem oly makacsul tartott ki lövegeivel állásában, hogy az ellenséges gyalogság egy csoportja már őt is körülkerítette s maga a fővezér is csupán egy Württemberg huszár szakasz merész közbevágásának köszönhette megmenekülését. De a lelkes vezér, alig hogy ismét szabadon érezte magát, lövegeivel újból állást akart foglalni, de az ellenség erősen utána nyomult és lehetetlenné tette azt s így most már este 7 óra tájban az egész magyar had felbomolva, feltartóztatlanul futott az Ivánfalvi patak mögött előkészített s a tartalék által már kezdettől fogva megszállott állásába, ahol Czetz a visszavonulókat a lehetőséghez képest rendezte és a sáncok megszállására útasította.
Zsurmay, bár Baromlaknál előretolt állásában meg nem támadtatott, az általános helyzetre való tekintettel Szász-Ivánfalvára húzódott vissza.
Az Ivánfalvi patak mentén e szerint újból rendszeres harc keletkezett, melyben eleinte kiválóan a tüzérség vitte a főszerepet. Ezalatt beérkezett Marosvásárhelyről a 4. honvéd zászlóalj, valamint a tartalék által saját balszárnyának biztosítására már a délelőtt folyamán Muzsna (Meschen) felé kikülönítve volt szatmári önkéntesek és úgy látszott, mintha ezen újabb osztagok megjelenése a császáriakat egyidőre utánnyomulásuk lassítására birta volna, amit Bem kiaknázni akarván, friss osztagait rohamra indította. Ámde a Leiningen, Károly Ferdinánd és Tursky zászlóaljak ekkor már az erdős magaslatokon át észrevétlenül az Ivánfalvi patak jobbparti magaslataira jutottak fel s rohamoszlopokba tagozva s a magyarok állását oldalazva, a szatmári önkéntesekre és a 4. honvéd zászlóaljra vetik magukat, minek folytán azok az összeütközést be sem várva, önként térnek ki a kevés kilátást nyújtó összecsapás elől; ezáltal azonban az oldalában fenyegetett egész állás tarthatatlanná vált s Bem csapatjai futva kerestek menedéket Medgyes védőfalai mögött. Miután időközben teljesen besötétedett, Puchner, nehogy Medgyesnél kellemetlen utcai harcba keveredjék, minden további üldözéstől eltekintett s fáradt csapatjaival a magyaroktól elfoglalt védőállásban töltötte az éjt.
Most pedig pótlólag a Heydte és Daun különítmények tevékenységéről kell még megemlékeznünk. Heydte őrnagy különítményével március 2-án utasításához mérten Mártonfalvára menetelt s ezen helységbe érve, meghallotta a Kis-Kapus felől áthangzó ágyúszót, minek folytán a különítmény rövid pihenő után Szász-Almádra folytatta útját. Itt este a van der Nüll dandár visszavonulásáról értesült, mely körülmény arra bírta Heydtét, hogy azonnal Mártontelkére meneteljen. 3-án délelőtt a különítmény megint csak Szász-Almádra menetelt vissza; s miután Muzsna (Meschen) felé kiküldött járőrei ellenség közellétét jelentették, Heydte 3 századot küldött a Muzsnától délre fekvő magaslatra, ahol azoknak a szatmári önkéntesekkel jelentéktelen csetepatéjok volt. Az erről szóló jelentésből Heydte arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyarok balszárnyukon résen vannak, minek folytán ő további működését az ellenség balszárnya ellen céltalannak vélvén, különítményével Mártonfalvára vonult vissza, ahol a késő délután Medgyes felől áthangzó ágyúlövések dacára veszteg maradt. 4-én reggel Heydte 2 gyalogszázadot 1 dragonyos szakasszal Muzsnára küldött előre, honnan csakhamar azt a jelentést kapta, hogy a magyarok vesztett csata után Erzsébetváros felé vonultak vissza, ami arra bírta Heydtét, hogy különítményével még aznap Riómfalván át Berethalomra meneteljen, ahol március 6-ig veszteg maradt.
Daun hegyen-völgyön keresztül véghezvitt igen fárasztó menet után ép abban az időben érkezett meg Szász-Ivánfalva előtt, midőn a magyarok nem a legjobb rendben vonultak be a hasonnevű patak mögötti megerősített állásba. Daun a kedvező alkalmat kiaknázni akarván, hadoszlopát a szándékolt megkerüléshez akként fejlődtette fel, hogy a bukovinai határ-kordonistákat csatárláncba oszlatta, kiket második vonalban a vadászok, ezeket pedig tartalék gyanánt az oszlopba alakult Parma zászlóalj követte. Ekként harchoz csoportosult különítményével Daun, Szász-Ivánfalvát jobbra hagyva, megkezdte támadó előnyomulását Medgyes felé; de alig ért a patak tulsó partjára, midőn Zsurmay őrnagy, aki mint tudjuk időközben Ivánfalvára vonult vissza és ott észrevétlenül húzta meg magát különítményével, hirtelen előretör rejtekéből és Daunt hátulról és oldalban meglepően támadja meg, ami a császáriakban oly zavart és rendetlenséget okoz, hogy azok a szélrózsa minden irányában széjjelfutva, a közeli erdőben kerestek menedéket; mindazonáltal Daun veszteségét császári források mindössze 72 halottra, sebesültre és fogolyra teszik. A csata általános sorsára azonban ezen minden esetre érdekes epízód befolyást már nem gyakorolhatott és Zsurmay a főhadoszlop menekülését látva, kénytelen volt Berethalmon (Birthälm) át Erzsébetváros felé visszahúzódni, ahova a főerővel a Küküllő jobb partján visszavonult Bem serege zömével, miután útközben a félreértés folytán Segesvár felől csak későn segítségére jövő Kiss alezredest is fölvette hadoszlopával, éjfél után 1 órakor érkezett meg.
A császáriaknak a második csatanapon szenvedett veszteségét osztrák források, Daun előbb említett veszteségét nem számítva, halottakban mindössze 1 tisztre és 26 főnyi legénységre, sebesültekben 1 tisztre és 137 főnyi legénységre, eltüntekben pedig 59 főre, összesen tehát 224, Daun veszteségével együtt 296 emberre teszik. A magyarok vesztesége Gelich szerint 100 halottból, 200 sebesültből és ugyanannyi elfogottból állott.
Puchner március 4-én hajnalban, miután a magyarok elvonulásáról értesült, csapatjaival Medgyesbe vonult be, ahol – ahelyett hogy győzelmét hathatós üldözés által kiaknázta volna – két napi pihenőt tartott.
Bem 5-én reggel vert hadával Segesvárra ért s azonnal hozzálátott a különben is megerősített és torlaszokkal ellátott város elsáncolásához s azonnal gondoskodott, hogy a Székelyföldről erősbítéseket és kellő számú lőkészletet kapjon, Kolozsvárra pedig hasonló célból Herkalovics őrnagyot rendelte ki. Így és ehez hasonlóan tevékenykedett Bem Segesvár körül, nap nap mellett várva az ellenség újabb támadását, de az csak nem akart bekövetkezni. Végre március 8-án déltájban láthatóvá lettek az ellenséges oszlopok Holdvilág (Haltvelagen) felől, mire Bem serege gyorsan elfoglalta a már előre kijelölt helyet. Ámde a császáriak az egyszer csupán tüntettek s így Bem Bethlen alezredes dandárát Dánoson hagyva, serege fenmaradó részével az éj tartamára estefelé újból Segesvárra huzódott vissza. A március 9-én reggel Holdvilág, Bese és Keresd felé kiküldött járőrök csakhamar azt jelentették, hogy a császári hadak az elmult éj folyamán egymást követő kisebb oszlopokban a medgyes–segesvári úttól délre mellékutak felhasználásával kelet felé vonultak el. Puchner ugyanis a Medgyesen tartott kétnapi pihenő után a támadó műveletek folytatását határozta el, miután azonban Bem segesvári állását igen erősnek vélte, inkább annak megkerülését határozta el, mire nézve a következő intézkedést bocsátotta ki: „Báró Heydte őrnagy portyázó különítménye 6-án Berethalomról Valdhidra (Waldhütten), 7-én pedig Sároson át a segesvári országútra menetel s feladata Holdvilágnál a Küküllő bal partján állást foglalva, az ellenséggel, kinek előcsapatjai Dánoson (Dunersdorf) vannak, elhitetni, hogy az egész császári sereg arra felé nyomul előre; a 7-ikéről 8-ikára hajló éjjel a különítmény Besére (Beschendorf) menetel, hogy ezen helység megszállása által a hadtest balszárnyát biztosítva, a bekövetkezendő támadásnál szintén közreműködjék. Medgyesen a Tursky-ezred 3 százada marad vissza védőrség gyanánt. Gróf Alberti százados 1 1/2 dragonyos századdal Medgyesről a Küküllő jobb partján Erzsébetvároson át Marosvásárhely felé portyáz, hogy az összeköttetést az északi (Urban-) hadtesttel helyreállítsa. Maga a hadtest 6-án Medgyesről Riómfalvára (Reichesdorf), 7-én Szt. Ágothára (Agnethlen), 8-án pedig Hégenre (Henndorf) és Apoldra (Trappold) menetel s innen Segesvár ellen támadásra indul. Ez utóbbinak déli része hegyszorosban fekszik, melyet a tőle délre elterülő magaslatok teljesen uralnak; ha ezeket birtokunkba ejtjük, úgy a szorosban álló ellenség könnyen a teljes elvágatás veszélyének van kitéve.” A szándékolt oldalmenet intézkedésszerűen baj nélkül végre is hajtatott, megjegyzendő azonban, hogy Heydte Besét nem 7-én éjjel, hanem csak 9-én délelőtt érte el.
){kind=link}