A lamácsi (blumenaui) ütközet 1866 július 22.-én.
A lamácsi (blumenaui) ütközet 1866 július 22.-én.
A porosz IV. hadtest július 21.-én a 7. hadosztállyal Stomfára, a 8-ikkal Besztercére ért s mivel a hadtest parancsnoka Fransecky altábornagy, a július 21.-én délután végrehajtott szemrevételezés alkalmával Lamácsnál csak gyenge ellenséges erőket látott, engedélyt kért és kapott, hogy 22.-én Pozsony felé előretörjön.
E napon a lamács–hidegkuti (kaltenbrunni) állásban, melynek jobbszárnya a Besztercére vezető műúttól keletre fekvő erdős magaslatokra, balszárnya pedig a dévényi hegytömb nyúlványaira támaszkodott, ekkor ugyan még csak a Mondel-dandár állott, azonban támogatására gróf Thun altábornagy, a II. hadtest parancsnoka, a volt Henriquez-, most báró Schütte ezredes vezette dandárt is előrerendelte s mindkét dandárt Philippovič altábornagy parancsnoksága alá helyezte. Az említett hadtest többi részei, a Thom- és a Saffran-dandárok Pozsonynál, a Württemberg-dandár pedig Récse-nél (Ratzersdorfnál) állottak. A kapott parancs folytán báró Schütte ezredes 2 zászlóalja a Vödric- (Weidritz-) völgybe a Vaskúthoz (Eisenbründl), 1 zászlóaljat pedig a Zerge- (Gemsenberg) hegyre küldött, minek folytán Mondel ezredes összes erőit a lamácsi állás megszállására használhatta fel. A Schütte-dandár többi része a Malom-völgyben (Mühlen-Thal) a vasuti híd közelében levő műmalomnál (Kunst Mühle) maradt tartalék gyanánt. 4 század pedig a pozsonyi állomásparancsnokság felszólítására a pozsonyi Várhegyet (Schlossberg) szállotta meg.
Fransecky altábornagy, tekintettel arra, hogy az igen erős osztrák állás ellen végrehajtandó arctámadás igen sok áldozatot követelt volna, azt a 15. (Bose-) dandár által jobboldalában megkerültetni, s egyidejűleg a 16. dandárral, és ha szükségesnek mutatkoznék, a 7. hadosztállyal is, arcban szándékozott megtámadni. A hadtestparancsnok harcterve abból állott, hogy az arccsoporttal mindaddig halogató harcot vív, amíg az ellenséges jobbszárnynak Bose tábornok által Máriavölgyből (Marienthal) a hegységen és a Vödric-völgyön át végrehajtandó megkerülése érvényre nem jut és az említett tábornok az osztrák állás hátában meg nem jelenik. Bose tábornok reggel 4 óra 15 perckor vette át a parancsot, hogy dandárával az általa javasolt irányban elinduljon, de mire az útbaindulás kezdetét vette, reggel 6 óra lett.
Lamácsnál a harc reggel 7 órakor vette kezdetét. Kezdetben csak a porosz 16. dandár támadt a Schütte-dandár részei által megerősített Mondel-dandár ellen, de amikor Fransecky a megkerülő oszlopról még reggel 8 óra 30 perckor sem kapott hírt s így annak fellépését elkésettnek hitte és mivel már reggel 7 óra 30 perckor a fővezérlettől azt az értesítést vette, hogy déli 12 órakor 5 napi fegyverszünet veszi kezdetét, nehogy megkezdett vállalata eredmény nélkül maradjon, elhatározta és mindjárt el is rendelte a lamácsi állás két szárnyának közvetlen megtámadását, még pedig a 7. hadosztály egyidejű harcbavonásával a balszárny felé 2 zászlóaljat és 1 üteget Hidegkútra, a jobbszárny ellen pedig az erdőn át Gordon tábornokot 51/2 zászlóaljjal és 1 utász századdal a Ferenc-udvarra (Frantzhof) irányította. Tartalékban 4 zászlóalj és egy 12 fontos üteg maradt, melyhez utóbb a tartalék-tüzérség is csatlakozott. – A fenti értesítéssel egyidejűleg a nagy főhadiszállás Fransecky tábornokot utasította, hogy további magatartását az új helyzettel összhangzásba hozza, déli 12 órakor a további hadműveleteket és mozdulatokat szüntesse be s hadtestével, ha Pozsonyt időközben már megszállotta volna, ott, ellenkező esetben pedig valamivel hátrább laktáborokba szálljon.
Az osztrákok részén báró Philippovič altábornagy reggel 4 órakor Mondel ezredesnek táviratilag azt a parancsot küldte, hogy az ellenség erejéről és szándékáról hírt veendő, lovasságával Beszterce és Dévény-Újfalu felé szemrevételeztessen. E feladattal az ezredes Dorner alezredest bízta meg a 6. dsidás ezred 2. osztályával, aki 1 szakaszt Újfalura irányított, 7 szakasszal pedig Beszterce felé előnyomulván, 6 óra tájban 1 porosz lovas századdal találkozott s azt nyomban megtámadta és visszavetette. Fransecky tábornok erre még 2 lovas századot előrerendelvén és az egyik üteg tüzét a császári dsidásokra irányítván, ez utóbbiak a vasuti töltés mögé vonultak vissza, ahova nemsokára a 8-ik szakasz is megérkezett, mely Újfaluban ellenséget nem talált.
Mihelyt az első ágyúlövések elhangzottak, az egész Mondel-dandár megszállta a lamács–hidegkuti állást, ahova csakhamar a Schütte-dandár 2 zászlóalja és ütege, valamint a II. hadtest lövegtartaléka is bevonult. A 2. és 6. dsidás ezredet Mondel ezredes egy dandárba egyesítette, mely az ütegek által elfoglalt magaslatok mögött födötten állott fel.
Az első ágyúdörgés elhangzása után Württemberg herceg a 47. ezred egy zászlóalját a dandár-üteggel Récsében visszahagyván, dandára többi részével elindult Máriavölgy felé, hogy az összeköttetést a Schütte- és Mondel-dandárral a hegységben helyreállítsa és hogy esetleg a maga részéről támadólag avatkozzék be a küszöbön álló ütközetbe.
Miután Fransecky tábornok a vett utasítás ellenére jónak látta, hogy megkezdett hadműveletét a legnagyobb eréllyel folytassa, a Mondel-dandár mindkét szárnya ellen folyamatban volt támadást továbbfolyni engedte. Ennek eredményekép a jobbszárnyon előnyomuló támadó csoport d. e. 10 óra tájban a Hidegkút előtti erdőt, Gordon tábornok csoportja pedig a Ferencudvart foglalta el, de tovább nem juthattak előre s így itt most már a küzdelem az állóharc jellegét öltötte magára.
Közben a Mondel-dandár állásának megkerülésére kirendelt 15. porosz dandár két oszlopban nyomult előre. Az 1 gyalogezredből, 1 lovas szakaszból és 1/2 utász századból álló baloszlop Bose tábornok személyes vezetése mellett reggel 6 óra 45 perckor indult el Máriavölgyből, az 1 gyalogezredből és 1/2 utász századból álló jobboszlop Avemann ezredes parancsnoksága alatt félórával később, tehát 7 óra 15 perckor indult el Leopoldhofból Cymbalon és a Dirndlbergen át a Zerge-hegyre, ahol d. e. 10 órakor mindkét oszlopnak egyesülnie kellett. A csapatok egész málhájukat visszahagyták s az oszlopok mindegyikéhez egy, a vidékkel ismerős erdészt és 3 odavaló lakost osztottak be. A jobboszlop d. e. 10 óra tájban tényleg elérte a Zerge-hegyet, ahonnan a Schütte-dandár ottlevő zászlóalját hamarosan visszaszorította. Nemsokára ezután odaérkezett Bose tábornok is a maga oszlopával, akinek ekkor már szintén tudomása volt a déli 12 órakor kezdődő fegyverszünetről. A tábornok mindazonáltal a Zerge-hegyre, az ellenséges állás hátába történt beérkezését bejelentvén, egyúttal tudatta Fransecky tábornokkal, hogy ő előnyomulását a műút és vasut mentén Lamács felé folytatni fogja. Ez a jelentés azonban nem jutott el a hadseregparancsnoksághoz, miután Bose tábornok küldöncvonalát közben a Württemberg-dandár megszakította s így Fransecky tábornok a megkerülő csoport helyzetéről tájékozva nem volt.
Bose tábornok különítménye zömével nyomban el is indult a Zerge-hegyről a Lamácsra vezető műút felé s e mozdulat biztosítása céljából 1 zászlóaljat Pozsony felé irányított, amelyet nemsokára két további, szintén ez irányba tévedt zászlóalj követett.
A Pozsonyt fenyegető támadás visszautasítására Döpfner ezredes, a II. hadtest vezérkari főnöke, a Thom-dandár 1 zászlóalját az alagúton át a Zerge-hegy nyúlványaira irányította, míg báró Philippovič altábornagy a székesfehérvári 69. ezred egyik zászlóalját a pályaudvartól északra támadó ellenség baloldalába rendelte. Az utóbb említett ezred másik két zászlóalja a Kálvária-hegyen maradt. Végül gróf Thun altábornagy elrendelte, hogy a tartalékban állott szászvárosi 64. gyalogezred és két 8 fontos üteg a pályaudvar felé, 2 zászlóalj Récséről pedig az erdő szegélye mentén az ellenség baloldala ellen nyomuljon előre.
Ez időtájt, körülbelül d. e. 10 óra 30 perckor vette a hadtestparancsnok Albrecht főherceg következő sürgönyét: „Ma déltől kezdve 27.-én délig ötnapig fegyverszünet, mely alatt azonban a legnagyobb elővigyázat és az ellenség folytonos megfigyelése tartandó szem előtt, de azért minden ellenségeskedéstől tartózkodni kell. Erről az ellenséges előőrsök értesítendők. A Pozsony fedezését biztosító állás minden áron tartandó.”
Az ütközet e pillanatban az egész vonalon hevesen folyt s így a harc gyors beszüntetése a legnagyobb erőfeszítés mellett sem volt lehetséges. A fentemlített csapatoknak sikerült a Szalmagunyhón (Strohhütte) át Pozsony felé előnyomuló porosz zászlóaljak előnyomulását feltartóztatni, minek folytán ezek az erdőszegélyen elhelyezkedvén, ott álló tűzharcra szorítkoztak.
A lamácsi állás háta felé fordult Bose-csoport jobbszárnya a Vaskútnál a Schütte-dandár ott álló csapataira bukkant s azokat a vasút felé szorította vissza. Ugyanekkor, d. e. 11 óra 30 perc tájban értesült báró Schütte ezredes a Zerge-hegy elvesztéséről is, minek folytán a dandárnak most már arcot északkelet felé kellett vennie, ami, a vasút felé hátrálva, részben már ellenséges tűzben történhetett csak meg. Szerencsére ekkor érkezett Thom tábornok két zászlóaljjal a Műmalom környékére s azokkal a harcba beavatkozván, sikerült az ellenség további előnyomulását itt is megakadályozni.
Időközben dél lett s gróf Thun altábornagy elrendelte a harc beszüntetését, ami félórán belül meg is történt, csak a Vödric-völgyben levő csapatoknál folyt az tovább majdnem d. u. 1 óra 30 percig.
A küzdelem befejezése után a poroszok Stomfára, az osztrákok Pozsonyba vonultak.
A lamácsi ütközetben az osztrákok halottakban 4 tisztet és 70 embert, sebesültekben 9 tisztet és 239 embert, foglyul esettekben 3 tisztet és 102 embert, eltüntekben 84 embert, vagyis összesen 16 tisztet és 492 embert, a poroszok ellenben halottakban mindössze 2 tisztet és 25 embert, sebesültekben 11 embert, eltüntekben 6 tisztet és 163 embert, vagyis összesen 8 tisztet és 199 embert vesztettek. A lovakban szenvedett veszteség az osztrákoknál 57-et, a poroszoknál 59-et tett ki.
){kind=link}