2. III. Henrik első hadjárata Magyarország ellen 1042-ben.
Henrik 1042. húsvét ünnepén, április 11-én Kölnben népes birodalmi gyűlést tartott, amelyen nagy lelkesedéssel a háború megindítását határozták el a békeszegő Aba ellen, akit bitorlónak tekintettek. Pünkösdkor Würzburgban megkezdték a hadak gyüjtését, ami azonban jó sok időt vett igénybe, mert Henrik csak a nyár végén indulhatott el Regensburgból. Utközben Adalbert osztrák őrgróf és Bretiszláv cseh herceg csapatai is csatlakoztak hozzá s ezekkel együtt az egész hadsereg, amelynek számerejét az évkönyvek általában igen nagyra teszik, megindult Magyarország ellen. A seregben volt Péter, kinek Henrik megígérte, hogy a trónra visszaülteti, továbbá Endre herceg Szár László fia, a másik trónkövetelő is, akit Bretiszláv hozott magával. Utóbbi testvéreivel még mindig Csehországban tartózkodott s miután Magyarországon még sokféle összeköttetése volt, most úgy látszik, fel akarta használni az alkalmat, hogy hazájába esetleg mint király visszatérhessen.
A német sereg a Duna jobbpartján előnyomulva, Hainburgot vagy a hogyan a németek akkor hívták, Heimenburgot, mely akkor még magyar birtok volt, elfoglalta és felégette. Miután a nyár nagyon esős volt, Henrik nem tartotta nagyon tanácsosnak, hogy a mosony- és sopronvidéki lápokba és ingoványokba behatoljon, hanem ehelyett Bretiszláv tanácsára – aki tudvalevőleg már 1030-ban szép sikerrel hadakozott a Duna északi partján s akkor a Garamig is eljutott – átkelt a Duna balpartjára és a Vág, Nyitra, Zsitva és a Garam alsó folyása menti vidéket tette hadműveleteinek színhelyévé. Itt és a közel a határhoz felgyújtva talált Pozsonyt teljesen feldúlta s azután pusztítva a Garamig hatolt. A magyar sereg döntő ütközetbe sehol sem bocsátkozott, hanem terepszakaszról terepszakaszra hátrálva, ahol szerét tehette, csípkedte, körülrajzotta a német sereget, de nem valami nagy eredménnyel. Előnyomulása közben Henrik mindenütt arról győződött meg, hogy a magyarok, bár Abát sem szerették, de azért Pétert a leghatározottabban gyűlölték, kijelentvén, hogy mindent megtesznek a császárnak, amit kíván, csak Pétert ne hozza vissza az ő nyakukra. Ily körülmények között Henrik bár nem szívesen, de engedett a közóhajnak s Péter helyett Bretiszláv kérelmére és a lakosok beleegyezésével az elfoglalt területet annak 9 városával együtt Endre kormányzására bízta, akinek védelmére bajorokból és csehekből álló 2000 főnyi csapatot is hagyott hátra. Ezek után a német sereg a Garam folyó mellől október elején megkezdte visszavonulását.
Alig hogy a német sereg elhagyta az országot, Aba azonnal megtámadta és kiüzte Endre herceget német-cseh őrségével együtt, de látván, hogy Henrik mily veszedelmes ellenfél, ismét követeket küldött hozzá a béketárgyalások felvétele végett. Előbb 1042. karácsonyán Goslarban, majd 1043. május 22-én, pünkösd ünnepén Paderbornban s végre a nyár közepén Regensburgban folytak a békealkudozások, de eredményre nem vezettek, főleg azért, mert Adalbert és Bretiszláv herceg nagyon erősen agitáltak a háború újból való megindítása mellett.