KALMÁR ANTAL
KALMÁR ANTAL
Rézbánya, Bihar m., 1825. jún. 13., r. kat. Uradalmi írnok. Nőtlen. Felesége 1853- Pálffy Aranka, meghalt Németszentpéter, 1886.)
1848. máj. 30. önkéntes lesz a szegedi 3. honvédzászlóaljban. A délvidéki harcok során őrmesterré lép elő. 1849. febr. (1.)- hadnagy a 61.és 62. gyalogezred részeiből alakult honvédzászlóaljnál. Szenttamás bevételénél kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával és főhadnagy lesz (ápr. 3.). Jún. 7. a kátyi ütközetben fogságba esik.
1850. febr. 9. Temesvárott besorozzák a 18. gyalogezredhez. 1851. jún. 30. leszerelik. Később községi jegyző Németszentpéteren, Temes megyében. 1867. a Temes megyei Honvédegylet tagja. 1890. Kolozsváron él, a helyi honvédegylet tagja. † Kolozsvár, 1895. dec. 11.
Közlöny 1849/21., Mikár Zs. I. 91., és II. 192., Honvéd 1867/8., Tört. Lapok 1892/16. (portré ui.) 153-154., 1893/6. 49. és 1895/24. 205., Hegyesi: A harmadik honvédzászlóalj 5. és 43., MOL: HM. Aradi nem ikt. ir. 163.cs. sz.n., KAW: Gb. 18.LIR 1851-1860 4/68., Gyászjel. OSzK
