BENCZÚR MIKLÓS
BENCZÚR MIKLÓS
Bánk, Nógrád m., 1821. jan. 11. B. Sámuel evangélikus lelkész és Csikányi Erzsébet fia. Magyar, nemes, evang. Jogot végez Eperjesen. 1842- ügyvéd Nyíregyházán, a helyi reformerek vezére. Nőtlen. (Felesége Sulyán Erzsébet lett, meghalt Nyíregyháza, 1898.)
Egy Szabolcs megyei önkéntes csapattal részt vesz és megsebesül a schwechati csatában (1848. okt. 30.). 1849. április - májusban 460 fős gerillacsapatot szervez Szabolcs megyében. Jún. 18 (ápr. 10.)- ennek („a védsereg Szabolcs megyei osztályának”) vezénylő kapitánya. Kérésére a hadügyminisztérium júl. 18. elrendeli a csapata honvéddé alakítását (ez lesz a 139. honvédzászlóalj), egyben kinevezi őt annak őrnagyává. Kazinczy ezredes tartalék hadtestéhez nyernek beosztást. A hadtest fegyverletételének elhatározásakor (Zsibó, aug. 23.) Benczúr haza vezeti és feloszlatja alakulatát, majd emigrációba megy.
1851. novemberében Törökországból hazatér, három év vizsgálati fogság után (a császáriak Kossuth ügynökét sejtették benne) kötél általi halálra ítélik (Nagyvárad, 1854. febr. 23.), de kegyelmet kap, és szabadon engedik. 1861. Nyíregyháza országgyűlési képviselőjévé választják. † Nyíregyháza, 1862. jún. 14.
Szinnyei: Magyar írók I. 812. és 816., Borovszky: Nógrád vm. 264., Uő.: Zemplén vm. 525., Tidrenczei Sándor: A Benczúrok. Szabolcs- Szatmár-Beregi Szemle 1994. 545-562., Vas. Újs. 1862/28., KLÖM. XV. 584., Közlöny 1849/136., 156., MOL: Hm. Ált. 1849. 22802., 31443., HL: Nagyváradi hadb. 1852/34., portré: MNM. Tört. Fotótár.
