Felekezetek egyenjogusága.
Felekezetek egyenjogusága.
Bethlen Gábor elrendelte a vallásfelekezetek egyenjoguságát; de nem akadályozta meg a protestánsok által gyülölt jezsuiták elűzését, s lefoglalta a papi jószágokat, a széplaki apátság jószágát is, melylyel, mint alábbi leveléből látjuk, Alvinczi Pétert, az irodalmi téren is kitünt kassai református prédikátort, egyik legbizalmasabb hívét ajándékozta meg. Mint maga is buzgó református, az evangelikusok által is üldözött reformátusoknak fogta pártját. De a magyarországi urakban, kik kezdetben nagy tűzzel fogtak fegyvert mellette, keserüen csalódott. A közerkölcsiség nem sokkal volt rosszabb, mint a mohácsi vész után, az ellenkirályok harczainak korában. Igen sokat a sértett hiuság vagy a nagyravágyás, személyes boszú vagy az anyagi haszon reménye vitt Bethlen zászlaja alá. Ezeknek csak czégér volt a nemzeti ügy. A széleskörü műveltséggel biró, idealista, de ábrándokat hajszolni nem tudó, nagy politikai tehetséggel megáldott fejedelem elkeseredve tapasztalta a kényelemszeretet s az anyagi érdek előtérbe tolakodását; de ha már egyszer kardot rántott, dicstelenül nem akarta hüvelyébe rejteni, s attól a határtól, melyet magyarországi foglalásában Abauj vármegye jelölt, visszavonulni. Igen jól jellemzi a helyzetet az Alvinczihez 1627. április 3-án intézett levelében (Szilágyi Sándor közlése a századok II. kötetében), melyben a többi közt következőket irja:
