I. Ferencz. Martinovics-összeesküvés.
I. Ferencz. Martinovics-összeesküvés.
Az az öröm, mely II. Lipót alkotmánybiztositó kijelentései, megkoronáztatása, az évtizedek óta zsibbadt nemzeti élet példátlan föllángolása után eltöltötte a hazafiak szivét, az 1792-ben trónra lépett I. Ferencz kormánya alatt csakhamar ujabb aggodalomnak adott helyet. Bécsben nem tanulták meg a közelmult napok eseményeiből sem, hogy Magyarország hűségének és áldozatkészségének egy igazi forrása van: a szabadság. A franczia forradalom, mely az egész társadalmat átalakitó viharával megijesztette a monarchiákat, köztársasági eszméivel nálunk is hívekre talált; de Magyarországon a szabadságért rajongók nem okoztak volna felforgatást. Ámde a szabadság szellőjétől annyira félő udvari reakczió megtestesülése: Thugut miniszter a voltaképen ártatlan mozgalmat is vérbe fojtotta Martinovics és társainak kivégeztetésével, kiknek bakójául egy gyászos emlékü magyar ember, Németh kir. főügyész állott be. Abauj vármegye köreit is kínosan lepte meg nem csak a kivégzett áldozatok sorsa, hanem azoknak elitélése is, a kik nemrég még közel állottak hozzá, a mennyiben a vármegyében laktukban ébresztették szózatukkal a magyar szellemet; Kazinczy Ferencz és Bacsányi. Az utóbbi a franczia forradalom kitörésének hatása alatt 1789-ben 525Kassán irta azt a verset, mely miatt hivatalát vesztette s melyet a Magyar Muzeumból a hatóság kivágatott. Már ezóta rossz szemmel nézték működését, s hogy ürügyet találtak rá, vétkesség nélkül is elítélték.
