XII. század.
XII. század.
A XII. század elején fontossággal bírnak a vármegyére nézve azok az intézkedések, a melyek a provincziális gyülésekről szólnak. (Provinczia alatt nem érthetünk határozott területet, mert hol az egyházmegye, hol a vármegye területét jelzik e szóval a történelmi kútfők.) Kálmán király rendeleteinek I. könyve 2-ik fejezete szerint „évenként kétszer, u. m. Filep és Jakab apostolok napján és Mihálynap nyolczadnapján minden püspökségben gyülés tartassék, melybe a megyei ispány, úgy a comesek és tisztviselő méltóságok és előkelők püspökeikhez menjenek; erre ha nem jönne mindenki pecséttel való hivás nélkül is a biróság iránt vétkes leend.” (Abauj vármegye, úgy mint az egész felső keleti Magyarország, akkoron az egri püspökség területéhez tartozott.)
Ezek a gyülések Szt. László idejében csak a nem nemeseken biráskodtak a meghatározott bűnvádi ügyekben, a nemesek fölött való bíráskodás a királyt s annak udvari főhivatalnokait, a nádort s annak helyettesét illette. Azonban Kálmán király, mint idézett rendelete is mutatja, már megtette az első lépést főispáni hatóságnak a kivételes osztályok fölé való kiterjesztésére, mert ha a püspöki gyülésen ezek közül valamelyik meg nem jelent, a megyei ispán biráskodását ezekre nézve is illetékesnek rendeli, de a nemesség, hivatkozva ősi jogaira, a főispánok, várispánok és udvarbirák biráskodása ellen tiltakozott, annak ellenállt s ellenében később az aranybulla több intézkedése által biztosítékot is szerzett. A megyei és várispánsági intézmény fejlődésére nagy fontossággal volt az a gyakorlat, mely 476Kálmán király törvényeiből kiviláglik hogy a király, a nádor és egyéb udvari főtisztek kiséretében meglátogatta a vármegyéket, s az ezek területén tartott gyüléseken a felmerülő panaszokat a nádor által elintéztette.
