Bocskay halála.
54Bocskay halála.
De Bocskay nem uralkodhatott sokáig békességben. 1696 deczember 22-én, alig egy héttel az országgyülés után, állítólag Kátay Mihály nevü bizalmasa által megmérgeztetvén, meghalt. A közvélemény legalább Kátayt tartotta gyilkosának, bármiként védekezett is ez a vád ellen. Kátayt 1607 január 13-án Kassa főterén kinzásokkal kivégezték.
Ortelius szerint jóval a deczemberi gyülés előtt mérgezte volna meg Kátay Bocskayt, még pedig lassu méreggel. Ez az elbeszélés, melyet Fessler is átvett (VII. 617.) következőkben adja elő az esetet:
Midőn a bécsi békealku pontjai még kétes eredményűek valának, Kátay Mihály, Bocskay kanczellárja, október 15-én fejedelmét vacsorára hivta magához s őt ezen vendégeskedés közben lassu méreggel megéteté, mire Bocskay rosszul lőn s a bevett mérges ételnek egy részét kihányván, súlyos betegségbe esett. Bocskay Kátayt ezen tetteért mindjárt a saját házában levő magános kamrába záratta s vasba verette. Hogy Bocskaynak méreggel okozott betegségén elég korán segíthessenek, a híres lengyelországi Eleázár zsidó orvost hívták el, ki azonbn a gyógyítás reményéről házi orvosaival együtt lemondott.
Bocskay, betegségének súlyos állapota ellenére, összehíván a pártján levő főurakat, kik tanácskozás végett deczember 13-án Kassára gyűltek össze, ezek elé terjeszté a bécsi béke iránt való nézetét, addig is, míg ezeket a legközelebbi országgyülésnek fölterjesztheti. Ez volt Bocskaynak az államügyekben való utolsó intézkedése, mire látván közeledni halálát, deczember 17-én három tanú, u. m. Alvinczy Péter udvari lelkésze, Örvendi Deák Pál kincstárnoka s Pécsy Simon titkára előtt végrendeletét megtevé. Bocskay István nem sokáig élt végrendelete megtétele után, mert még ez év deczember 22-én reggel öt órakor elhunyt.
Bocskay halála után Kátay fenyegetőzve kivánta szabadon bocsátását s levelet írt barátaihoz Prágába, hogy eszközölnének ki egy olyan rendeletet, mely a fogságból való kibocsátását megparancsolja. E levél azonban Nyáry Pál főudvarmesternek kezébe került; minek következtében január 13-án (1607) reggeli öt órakor Kátay Mihályt hat hajduval a tömlöczből kihozatván, a főtéren felállított pelengér előtt földre fektették s darabokra konczolták. Testének darabjait széthányták s nevét a pellengérre szegezték. Nyolcz órakor jövének cselédjei s urok testének maradványait lepedőbe szedvén, jajgató özvegyének eltakarítás végett átadták. Tüdejének s májának elhullott drabjaival még délután a gyerkőczök pajkosságból egymást hajigálták.
Még Bocskay uralkodása alatt, 1606-ban a már említett Alvinczy Péter lett a kassai magyar egyház papja, a ki bár a kalvinizmushoz hajlott, de fölismervén a helyzetet, nem engedte kiélesedni az ellentéteket a két protestáns egyház között.
