Vizi manó.
Vizi manó.
Kiveszik a vizi manó is nép képzeletéből; ma már inkább a gyermekmesék tárgya. A vizi manót apró, tetőtől talpig piros ruhába öltözött emberkének képzelte a nép, mely a Hernád zúgóiban és örvényeiben lakik; rendesen a folyóra boruló vén füzfa tövében építi víz alatti palotáját s oda viszi magával áldozatait. A gyermekeknek megmutatja magát, mert azok nem árulják el, s a halászok ugy tudják, hogy gyermekeik tányérjából akárhányszor eleszi a tejes kását. Hatalmát azonban megtöri az imádság. Ezért maradt fenn a népnél az a hagyomny, hogy ha valaki a Hernádba lép, előbb keresztet vet magára és rövid imát mond.
A vizi manó szerelméről is tud mesélni a nép fantáziája.
Egy kassai halásznak igen szép leánya szerelmi bánatában vizbe ölte magát. Holttestét soha sem találták meg. Esztendő mulva, késő éjszakán, bezörget valaki a külváros egyik bábájának ablakán. Az asszony kitekint az ablakon s egy négy lovas hintót lát házikója előtt állani.
A bába siet a nagy úri asszonynak vélt beteghez, de megrémül, midőn látja, hogy a lovak neki mennek a Hernádnak s az alsó malommal átellenben levő vén füzfához usznak. A hintó egy pillanat alatt lemerült a bábával a vizbe. A segélyre váró úri asszony nem volt más, mint a szegény halász szép leánya, most a vizi manó felesége. 207Az ifju asszony egy egészséges vizi herczegnek adott életet, a bábát pedig fejedelmi ajándékkal küldte haza a manó.
