Czigányok.
Czigányok.
A vár nem épült fel többé. Hagyományos ragaszkodással beszélnek róla az itt lakó czigányok, sőt jogos örökségüknek, a nagy-idai lakosokat bitorlóknak tartják. A város szélén, a temető és a vasutállomás szomszédságaiban van e czigányoknak néhány vityillóból álló telepe. Ezeket a 349kalyibákat maguk rakják. A szalmát, ha kalyibáikat födik, csak úgy hányják föl a tetőzetre. Fejedelmi ivadéknak mondják magukat, a mi természetesen nem egyéb, mint fennhéjázás; nem különben a hiszékeny ivadéknak tetszetős mese, hogy a vár területén nagy kincs van elásva, melyet fejedelmük rejtett oda számukra. Ez a mesebeli kincs tudvalevőleg mindenütt kisért a nép fantáziájában, a hol régi vár állott valaha.
Nagy-Ida a Zápolya-uralom kezdetén szintén áttért a protestáns hitre, s ezzel megszünt régi plébániája. Az ellenreformáczió alatt lakosainak nagy részét megint áttéritették, s 1742-ben plébániáját is visszaállitották, miután a helység a gróf Csáky-család birtokába jutott. A Csákyak épitették a mult században, a ma is létező, jelenleg br. Schell Rezső tulajdonában levő kastélyt, mely a város közepe táján, az Ida-patakra dülő terjedelmes park elején áll. A kastélyban van egy külön kápolna, a Csákyak sirboltjával és érdekes, régi képekkel.
NAGY-IDA. – BÁRÓ SCHELL REZSŐ KASTÉLYA.
(Saját felvételünk) Zárókép
